Laundry Day

Szokták mondani, hogy az életben csak egy dolog biztos, és az természetesen az adó.

(Meghalni már rég nem hagynak nyugodtan.)

Svájcban viszont ez egyáltalán nem így van, itt egész sok mindenre mérget vehet az ember. Például, ha gyalog átmegy a zebrán a pirosnál, – ha nem is a rendőr – egy arra járó helyi néni biztos rákiabál, a vonat menetrend szerint közlekedik, a szemetet a jó kukába dobod, mosás napon pedig mosni fogsz.

Magyarországon hallottam sokat, hogy a vasárnap a mosás napja. Aznap úgysem nagyon csinál mást az ember, (leszámítva persze a kezdődő gyomorgörcsöt, hogy másnap már megint iskolába vagy dolgozni kell menni) csak pihen, meg mos.
De nem Svájcban. Egyrészt azért, mert itt vasárnap hivatalosan is tilos bármit is csinálni: nincsenek nyitva a boltok, nem lehet mosni, nem lehet levinni a szemetet, semmi ami minimális hanghatással járhat.

(Még nem tudom pontosan, hogy ezeket a szabályokat a szörnyű helyi sörtől fájdalmasan másnapos emberek kézfenntartásos szavazása eredményezte, akik semmi másra nem vágytak, csak csendre és nyugalomra, vagy csak így akarják ösztönözni a helyi lakosságot, hogy menjenek inkább a hegyekbe túrázni. Minden esetre a vasárnap így kuka.)

Másrészt viszont felesleges is a vasárnapot hibáztatni, mivel a legtöbb helyen egyébként sem te, hanem a házirend mondja meg, hogy épp mikor moshatsz.

Errefelé nagyon nem divat az, hogy az embereknek saját mosógépük van. Mivel teregetni úgysem lehet a lakásban, (mert bepenészesednek a falak a párás levegőtől) így inkább mosni se ott mossanak. A pincékben vannak mosó helyiségek kialakítva, szárító gépekkel és szobákkal, és te akkor használhatod őket, amikor be vagy osztva. A beosztást pedig egy évre előre megkapod: 2 hetente 1 nap. Szóval ha csak nincs egy hónapra elegendő tiszta ruhád, jobban teszed, ha nem felejted el.
Én mondjuk szerencsés helyzetben vagyok, nálunk nincs beosztás, ha épp szabad a gép (és nincs vasárnap), lehet mosni. Viszont hallottam már itteni barátomtól, hogy egy dolgot szeretne elérni 40 éves koráig, mégpedig azt, hogy legyen egy saját mosógépe. Bár vasárnap akkor sem használhatja.

Persze nem csak a mosás ilyen szigorú, az egész házirend az. Külön fel kell tűntetni már az albérlet jelentkezésnél és a szerződésben is, ha hangszeren játszik az ember, majd pedig csak a kijelölt időszakban teheti azt (éjjel és ebédidőben nem). Nem lehet vizet folyatni este 10 és reggel 7 között (kivéve a WC) stb.

De a kedvencem mégis a kuka.
Ilyen komplikált szemétszállítás szerintem a világon nincs máshol. Kezdem azzal, hogy az általános háztartási hulladékot Zürichben háztól függően két féle kukába lehet dobni. Az egyik a Züri-sackos, ami azt jelenti, hogy csak egy speciális Züri-sack című szemeteszsákba lehet beledobni a szemetet. A Züri-sackot szupermarketekben lehet venni, de nincsenek kitéve a polcra, külön kell kérni. Egy 10 darabos csomag ára ~22 frank (7500 forint). A másik opció, ha olyan a ház, a bankkártyás kuka. Ha odaérinted a kártyád, kinyílik, te szépen beledobod a szemeted, majd súly alapján megterheli a kártyádat.

Igen ám, de mi van a szelektívvel?
Nos, a lebomló bio hulladék (értsd: kajamaradék, banánhéj, stb.) mehet a bármilyen bio szemeteszsákba, majd a bio kukába. Eddig tiszta.
A papírnak háztól függően 2 vagy 3 formája van. Sima papír, hullámkarton, és esetleg a maradék (pl magazinok). Ezeket ~3 hetente viszik el, de nem egy napon. A házirendhez mellékelve megtaláljuk az éves szemétszállítás beosztást, valamint a város honlapján is megkereshetjük, utcára lebontva.
A szállítás napján reggel 7-ig kell a szemetet kivinni (de szigorúan nem előző este!) és letenni a ház elé, spárgával (és nem damillal, vagy cipőfűzővel), 4 oldalról összekötözve, hogy ne peregjen szét.

Abban az esetben, ha ezt elrontjuk, jön a kuka rendőrség. A kuka rendőrség katonái átnézik a szemetedet, és ha nem Züri-sackban dobtad ki, vagy ha csak egy nagy kartondobozba tetted a papírjaidat és úgy próbáltad kidobni, megkeresik benne a nevedet egy levélen, vagy megrendelő lapon, bármin, és kapod a bírságot, vagy ami talán rosszabb – egy helyi ismerősöm mesélte – beletömködik a szemetet a postaládádba. Bár ez lehet nem a kukarendőrség, hanem egy lelkes szomszéd volt.
Szóval mivel nem lehet máshová vinni, itt élünk együtt a lakásban a karton dobozaimmal és kéretlen postai leveleimmel.

Az üveget az utca végén, szín szerinti konténerekbe ki lehet dobni (hétfőtől szombatig). Ugyan ez a konzerv dobozzal, apróbb fém hulladékokkal. A Pet palackot, mosószeres dobozt, kategória szerint a szupermarketben, bolttól függően 2-10 kategóriába sorolva. Elemek szintén.
És a többibe inkább bele sem megyek. Elektronikai eszközök, nagyobb fém tárgyak (pl egy lábas), bútorok… Van havonta közlekedő szemét villamos, amire apró darabokra szerelve fel lehet dobni, meg lehet hívni különféle cégeket, városházát, akik bizonyos összegek fejében elszállítják, már, ha sikerül kivinned reggel 7-re az utcára, úgy, hogy 7 előtt nem zajonghatsz, és előző este nem viheted ki.

Ezen felül még vannak extrák, évi pár alkalommal bedobnak egy speciális szemeteszsákot, amibe használt ruhát, és cipőt lehet kidobni. Természetesen csak kimosva, hajtogatva, zoknikat párosítva, szép állapotban.

Amúgy persze jó minden, Svájc király, de csak csendben, kivéve ha…
(folyt. köv.) (remélhetőleg hónapokon belül, úgyis elég unalmas a karantén)