Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy összességében úgy gondolom megéri Németországba vándorolni, vannak viszont dolgok, amit külföldiként nehezen szoktam meg.
Ilyen például a német bankrendszer, ami kis túlzással még mindig papír alapokon működik.
Mikor bankszámlát szerettem volna igényelni az egyik Commerzbank irodában, 10 percig tartott, mire időpontot foglaltak nekem a következő hétre.
Majd mikor a következő héten visszamentem, ugyan az az ember 5 perc alatt megnyitotta a számlámat.
A számlavezetés elvileg ingyenes, de a számlakivonat papíron érkezik, havi 70 centért. Tartalmazza a számlám 2 héttel korábbi állapotát. Helyi előírás, hogy mindenki megkapja ezt. Az egyetlen mód, hogy megússzuk az az, hogy ha minden hónapban személyesen bemegyünk, és ingyenesen kinyomtattatjuk magunknak a Commerzbank irodában. Nem sok pénz, meg nem fáj, hogy kiküldik, de mégis… miért?
A kártya ami a számlához jár egy EC kártya. Ennek az a különlegessége, hogy ez nem bankkártya. A helyi ATM-nél működik, a helyi boltokban (már ahol elfogadnak kártyát) lehet vele fizetni, viszont nincs is a hagyományos értelemben vett kártyaszáma. Nem lehet vele online, vagy küldöldön fizetni például.
A helyi üzletek (és emberek) egyébként is félnek a bankkártyától (meg úgy a technológiától egyáltalán, de erről később). Ez naív külföldiként pedig úgy csapódik le rajtam, hogy amikor taxiban kártyával próbálok fizetni, azt személy elleni támadásként élik meg a taxisofőrök. Jobb esetben egy határozott “nem”-el, vagy kis török káromkodással megúszom, rosszabb esetben pedig áthajtanak a legközelebbi ATM-hez, bezárják a bőröndömet a csomagtartóba, és megmondják, hogy amíg nem veszek fel KP-t, addig nem kapom vissza a cuccot. Ez a legtöbb kollégámmal előfordult már, nem egyedi eset. Külön kellemetlen a helyzet, ha a munkáltató megkér, hogy céges kártyával fizess, mert azt tudják megtéríteni. Mindig van más út, de akkor sem tartom épp optimálisnak a helyzetet.
Van egyébként kivétel, jellemzően plusz 2-3 eurót kérnek azért, hogy a kártyát használhasd, és mondjuk 15%-ban csendben, szó nélkül elfogadják. Biztos kezdők. (Ha neked jobb tapasztalataid vannak, akkor nagyon örülök, az én meglátásom az elmúlt 2 évből, 100+ taxi útból és több német nagyvárosból ez.)
A taxikon túl nagy fájdalom, amikor boltokban, éttermekben, automatákban nem tudom a kártyámat használni. Mikor kiköltöztem, becslésre úgy a pénztárak 40%-a fogadott el kártyát, ennek jó része pedig csak a helyi EC kártyát. Meg kellett tanulnom, hogy mindig legyen nálam készpénz.
Az meg, hogy én itt két éve az OTP-s kártyámmal mobilon tudtam fizetni a szupermárketben, egyenesen szenzáció volt, csak úgy pislogtak a német kollégák, hogy mik vannak, mert akkor itt ilyesmi még nem volt elérhető.
Persze, hát mert a németek kiépítették faszán ezt a pénz dolgot, ATM-ek minden saroknál, ingyen pénzfelvétel, aranyeső, miegymás, nem? Hát nem. Az első albérletemtől a legközelebbi ATM ~800 méterre volt, pedig az Európai Központi Bank lábánál laktam. A pénzfelvétel pedig bank függő.
A Commerzbank a saját ligájának ATM-éből vehet fel, a Sparkasse a Sparkasse ATM-ből. Illetve, itt van még egy csavar. A Sparkasse, avagy a helyi takarékpénztár többszáz külön kis intézmény gyűjteménye, amik képesek egymástól totálisan függetlenül operálni. Így történhet meg, hogy a Frankfurter Sparkasse kártyájával Frankfurtban ugyan ingyen vehetsz fel pénzt, de mondjuk Münchenben már nem. Mintha az OTP azt mondaná, hogy a Miskolcon igényelt kártyáddal pénzbe kerülne a fizetés Szegeden, vagy Budapesten.
Persze akaratlanul is megszokja ezeket az ember, pedig úgy gondolom, hogy nem ez a jó irány. Mikor legutóbb hazalátogattam, már nekem volt fura, hogy mindenhol tudok kártyával fizetni. Vettem fel forintot az ATM-ből, és azt próbáltam odaadni mindenütt, mint az állatok.
A másik nagy fájdalmam, ahogyan korábban is írtam (https://engeddel.com/2018/04/08/az-elso-nehezsegek/), az internet volt. A német telekomnál többet fizetek az 50mbps csomagra, mint amennyibe magyarországon a 2000mbps kerül. És itt ez a maximum. XDSL megy még 2019-ben. És ez nem egy falu a semmi közepén. Ez frankfurt belvárosa. Ahogy írtam, olyan közel az Európai Központi Bankhoz, hogy, ha kicsit felkapja a szél, át tudok köpni az ablakon. Azt hittem valami féle infrastruktúrát kiépítettek miatta a környékre, de nem. Viszont az emberek itt teljesen elégedettek vele. Veszik halomra a 8K TV-ket, mert pénz az van, de az internet már nem bírja a streamet :).
A telekom meg, mint a telefonkábelek nagy ura, azt csinál az előfizetőkkel, amit csak akar. Így esett meg, hogy hosszú hosszú heteken át nem volt otthon internetem, jobbra-balra küldözgettek, teljes inkompetencia és hülyének nézés. Majd a végén egy kollégám segített. Felhívta őket ő, azonnal a managert kérte, majd közölte vele, hogy mi nagyon időkritikus munkát végzünk, amihez az internet elengedhetetlen. Két hónapja nem tudták megoldani. Abban az esetben, ha 24 órán belül nem lesz internet a lakásban, minden egyes munkaóra után az óradíjamat, 200 eurót nekik fogom kiszámlázni. Ekkor végre vették a lapot, küldtek egy új routert, és megígérték, hogy ha nem megy, akkor felmondhatom a szerződést. De nyilván ment, az első nap óta egy új routerért könyörögtem. Na mind1.
Ez egyébként a legnagyobb szívás az internettel. Alá kell írnod a 2 éves szerződést, attól meg jóformán csak a halál tud hamarabb elválasztani, bár még az sem biztos. Aztán, ha elégedett vagy a szolgáltatással, ha nem, ha van interneted, ha nem, fizetni fogsz. Bár ez többnyire Magyarországon is így volt, de legalább a szolgáltatás minőségére, vagy a sebességre Budapesten nem panaszkodhattam.
Szintén szörnyű állapotban van a legtöbb informatikai megoldás. Ahogy írtam, a google maps Frankfurtban például közel használhatatlan. De hát miért is használná ez a pár helyi lakos a világ legelterjettebb útvonaltervező alkalmazását, ami mindenkinek ott van a telefonján, kényelmes, és MŰKÖDIK, amikor használhatja az RMV appot is. A helyi tömegközlekedési vállalat kis csodáját. Az az évi 70 millió ember, aki megfordul itt európa egyik legnagyobb repterén, vagy az a többszázezer, aki napi-heti szinten ingázik ide európa egyik bankközpontjába, vagy európa legnagyobb vásáraira, na ők majd mind kitalálják maguktól, hogy itt csak ezen az appon lehet tájékozódni, és letöltik szépen. Persze ez csak itt működik ám, Berlinben, vagy Münchenben majd másik appot kell letöltened.
Szóval ez a kis app egyszerű, mint a faék. Nem bonyolították túl holmi Mesterséges Intelligenciákkal, vagy esetleg GPS követéssel. Illetve az aktuális pozíciódat be is tudja tölteni, de ne akarj sétálni vele. Kedvencem, hogy, ha te mondjuk Frankfurtban útvonalat akarsz tervezni, és beírod, hogy “Hauptbahnhof”, mint vasútállomás, akkor ki fogja dobni először a Hanau vasútállomást, majd a Mainz vasútállomást, és jobb esetben top 3-ban benne lesz a frankfurti is, de simán meglehet, hogy 1-1 keresőszóra előbb kapsz Darmstadtból, Wiesbadenből, Tübingenből találatokat, és ha sietsz, ez nem segít. Majd miután lelkesen kiválasztottad a kiinduló és cél állomásokat, az alkalmazás megmutatja neked, hogy melyik az a busz, amit már rég lekéstél, melyik az, ami épp most ment el, és csak kis letekerés után tudod meg, hogy mi az amit még akár el is érhetsz. Miért? 😦
Ezek egyébként mind olyan dolgok, amik a helyieknek teljesen normálisak, csak az ilyen elavult falvakból származó bunkó migránsoknak, mint a kelet európaiak, indiaiak, olaszok, oroszok, stb tűnik fel. Viszont mi jókat szoktunk derülni, mikor szóba jönnek.
A legnagyobb csalódást egyébként nem ezek okozzák. Ezek apróságok, amikkel élni lehet. Ami miatt nagyon sok minden fáj itt, az az a prekoncepció, amivel az ember Németországba látogat. A nagy marketing, a PR. Hogy a német mérnökök, meg a német precízitás, meg a német tisztaság. Mennyivel fejlettebbek. Baromság. Ehhez képest egy precíz emberrel nem találkoztam még itt, nem, hogy jó mérnökkel, pedig több nagy neves német cégnél megfordultam. Ha van is, azt jó mélyen elrejthették a pincébe. Itt mindennek és mindenkinek elégtelent osztana a BME. Csak éppen máshogy tálalják magukat. Míg Magyarországon divat magunkat, egymást és az egész országot lekicsinyítően kezelni, és beszélni róla, itt ez pont fordított. Az emberek büszkék szinte mindenre ami itt történik, amire meg nem, azt lekicsinyítik és elhallgatják.
Ha egy kelet-európai a biciklije mögé köt egy taligát, és abban húzz a gyerekeit, nevetnek, hogy nézd már a parasztot. Ha itt történik ugyan ez, az kreatív mérnöki megoldás.
Nem gondolom, hogy itt mindenki hülye, vagy, hogy nincsenek szakemberek az országban, mert nyilván vannak. Csak, hogy arányaiban nézve, nem többen, mint mondjuk otthon, vagy valószínűleg bárhol a világon. És naív külföldiként nem erre számítottam. Nagy tanulság, hogy a tálalás és a látszat mennyire meghatározó.
Engeddel 