A tanácsadó egy napja

Hétfő, 7:15, csörög az ébresztő. 45 percem van elkészülni, a taxit előző este 8:00-ra rendeltem az appon. Míg nyitogatom a szemeimet, megnézem a telefonomon, hogy jött-e email. Persze, hogy jött, 8. A fele csak belső spam, meg van pár adminisztratív hülyeség, de látom, hogy a főnök is ideges már. Na jó, készüljünk, majd a taxiban elolvasom, mit akar.

Zuhany, borotválkozás, reggeli helyett egy energia szelet kávéval, majd veszek egy szendvicset a reptéren. Gyorsan kiszedegetem a gombostűket az öltönyből, amivel a tisztítóban felcímkézték, bedobok pár vasalt inget a bőröndbe, és szaladok is. Csipog a teló, hogy már a reptéren kellene lenni, 9:30-kor indul a gép. Nem baj, majd beengednek a fast lane-en.

Continue reading A tanácsadó egy napja

Gemütlichkeit

Múltkor tanultam egy új szót: gemütlichkeit. Ahogy magyarázták, nincs pontos fordítása. Valami olyasmi állapotot jelenthet, amikor az ember egy nyugodt, kényelmes, gondtalan helyzetben egészen boldognak, súlytalannak érzi magát. Legalábbis, ahogy nekem átjött. A német tanárom nem beszél magyarul. De ha nem is ezt jelenti, az sem gond, valahogy ez járt a fejemben végig, miközben ezt a postot írtam, kis túlzással talán erről szól az egész.

Meghazudtoltam volna a blogot, ha az ország pozitív vonatkozásaival kezdem a bemutatást, de nyilvánvalóan oka van annak, hogy még mindig itt vagyok.

Nem lehet kártyával fizetni, szar az internet, mindenki manager, ezek után mégis mit értek “Sokkal magasabb életszínvonal” alatt, gondolhatjátok. Nehéz ezt megfogalmazni, pedig az érzés egyértelmű. Megpróbálom.

Continue reading Gemütlichkeit