Beálltam a sorba – Andalúzia ’17

Őry Máté barátom pár hete két sör között feltette a kérdést, hogy te figyelj már, Bubu! Nincs kedved szétnézni Andalúziában?
Már hogy ne lenne!
És igazából a bulgáriai út után már meg sem lepődtem, amikor másnapra nem teljesen elelejtette, hanem azzal jelentkezett, hogy akkor lefoglalta a repjegyet meg a szállást, fizetni kéne.

Minden precízen kiszámolva, elrendezve, hajó, bérelt kocsi, lefoglalva, útiterv minden napra öszerakva, már csak indulni kell.

Szóval így keveredtem én márciusban ide.

Continue reading Beálltam a sorba – Andalúzia ’17

Pokémon GO!

Valójában csak a keresőoptimalizálás miatt adtam ezt a nevet ennek a postnak, hátha idetéved valaki, és első oldalon leszek a Google-ben, mint anno az “avokádós brownie”-val. Nem mintha nagyon szükségem lenne a látogatókra. Van egy stabil, egy kézen megszámlálható számú olvasóbázisom, valamint az elmúlt egy évben több, mint 150 ezer oldal lekérésem. 🙂

Egyébként “2016 GO!”, vagy valami hasonlóan kreatív lett volna, ami talán egy fokkal jobban reflektál a most következő tartalomra. Vigyázat, kivételesen nem negatív írás lesz, nyugodtan hajthat bárki.

Continue reading Pokémon GO!

nyaralok 2

Az előző posztomnál a publish gomb megnyomásása után ki is fordult a laptop a kezemből, annyira fáradt voltam, aztán reggel 7:31-kor keltem, mikor Sanyi verte az ajtót, hogy engedjem be, mert haza jött. Ennyit mondott:
“Minden bárban voltam tegnap. Az összes egy rohadás, faszomat. Több pecsétem van, mint bárkinek. Én haza megyek.”

Azért ennyire nem rossz a helyzet, hogy haza kelljen szaladni.

Continue reading nyaralok 2

Hogyan közlekedjünk a városban gyalogosként – kézikönyv

Ezt az útmutatót ajánlom mindenkinek, aki vidékről költözik, vagy csak látogat a városba; az idősebb embereknek, akik mellett elsuhant a civilizáció, és nem tudnak lépést tartani felgyorsult világunkkal; valamint azoknak, akik neveltetésükből adódóan bunkó parasztok.
A városlakó hétköznapjai során rengeteg kellemetlenséggel kell, hogy szembenézzen, már az előtt is, hogy beérne a munkahelyére, vagy ahol épp dolga van. Széteső buszok, szikrázó villamosok, füstölgő 3-as metró, légkondícionáló teljes hiánya, illetve mutyizások miatti nem működtetése, tömeg, bűz, és egyéb nem kívánatos jelenségek. Ezen az elkeserítő helyzeten pedig csak ront az, ha embertársaik tudatlansága, nemtörődömsége újabb és újabb akadályokat állít elé napi szinten. A kézikönyv nem fog kitérni olyan alapvető emberi kötelességekre, mint a napi rendszerességű tisztálkodás, zárt ruházat viselése, kultúrált viselkedés. Használjátok szeretettel.

Continue reading Hogyan közlekedjünk a városban gyalogosként – kézikönyv

Gasztroblog 2. epizód – A melegszendvics visszatér

Mivel nagyon sokan jeleztétek – a képzeletbeli barátnőm, és a képzeletbeli faszi, akivel megcsalt -, hogy remek volt az előző gasztro poszt, de miért volt az a címben, hogy harmadik, amikor még csak két ilyen bejegyzés van.
Nos, itt az idő, hogy fény derüljön a rejtélyre. A számozás kronológiai sorrendet jelöl, és még a sütemény előtt volt egy titkos vacsora, melyet jó XI. századi fiatal lévén szintén végig fényképeztem.
Tisztán emlékszem az estére, kint sötét és hideg volt, mi pedig éhesek és elszántak voltunk. Életünk kockáztatásával hazafelé megpihentünk az allee-ban, de mivel szörnyen fáradtak voltunk, és hosszú volt a sor, nem akartunk lemenni egészen az interspárig. Ekkor határoztuk el hát, hogy csak a földszinten lévő pékségben vásárolunk kenyér félét, úgyis minden más van otthon a hűtőnkben.
Hogy feldobjuk a szomorú időjárás miatt letört kedélyeket, kenyér helyett rusztikus magvas bagettet és fokhagymás bagettet vettünk.
Viszont mikor nagy lelkesen hazaértünk, konstatáltuk, hogy ugyan felvágott meg valami sajt féle van otthon, de vaj az sajnos nincsen. Semmi gond, nem estünk kétségbe, helyette inkább feltaláltuk a jövő melegszendvicsét.

Continue reading Gasztroblog 2. epizód – A melegszendvics visszatér