Néha úgy érzem, nincs kedvem írni, és akkor inkább nem eröltetem. Aztán abbahagyom a mondat közepén és eltelik két hónap. De most gyorsan bepótlom.
Szóval ott tartottam, hogy megérkeztünk Cordobába.
Azert itt kabatban rohadt melegem volt am. 🙂
Gombás Tortilla
Olyan lendülettel írtam meg al al-Zahras postot, hogy az odautat teljesen el is felejtettem. Pedig voltak kalandok.
Így interjúztattok ti
Jön a tavasz, kisütött a nap, rügyeznek a fák, a gólyák haza repültek, én pedig felmondtam.
A miértek közé talán a versenyképtelen fizetést, a monotonitást és a kilátástalan befásultságot sorolnám, de ez a poszt most nem erről szól, hanem, hogy mi történik ma Budapesten, amikor egy informatikus így dönt.
Madinat Al-Zahra
Medina Azahara al’Andalus egykori fővárosa, az Umayyad dinasztia alatt, a Cordobai Kalifátus uralkodója, Abd-ar-Rahman III al-Nasir építtette, 936-tól kezdve. Pár kilóméterre található Cordobától. Al-Zahra (Azahara) jelentése ragyogó, viruló, ez pedig valószínűleg nem volt véletlen. Egyféle státusz szimbólumként akarta szerepeltetni, hogy megmutassa, az ő birodalma is van akkora, mint az afrikai kalifátusoké. A legnagyobb semmiből épült város volt Nyugat-Európában. A legenda viszont ennél sokkal romantikusabb: Al-Zahra a kalifa kedvenc ágyasának neve volt. Állítólag a bejáratnál még hatalmas szobor is állt a nőről.
Sajnos ezt már nem tudjuk meg, mivel a város igen rövid életű volt, 1010-ben a polgárháború alatt teljesen elpusztult, darabjait széthordták, újra felhasználták, és csak 1910-ben fedezték fel újra.
Sevilla
Úti célunk következő állomása Andalúzia fővárosa, Sevilla volt. A maga 700000 lakosával (agglomerációval együtt millió három) a személyes skálámon már nagyvárosnak mondható. Én pedig szeretem a nagyvárosokat, úgyhogy nagyon izgatott voltam.
Ez Ronda
Reggel összecsomagoltunk, kicsekkoltunk a hotelből és megindultunk a végtelen körforgalmak országának kanyargós útjain, ezúttal Ronda felé.
Egy falat birodalom
Az idő még kicsit hűvös volt, de úgy éreztük jó döntés a rövidnadrág. A biztonság kedvéért pulóvert, esetleg bőrdzsekit azért vittünk magunkkal, és megindultunk a Gibraltár táblák felé, természetesen gyalog, hiszen pont egy köpésre volt a határ.
Bañatanka
Gyors visszaváltás, hétfő reggel, végre, először világosban. Amint elhúztuk a függönyt, Gibraltár sziklái meredtek ránk a terasz ablakából.
Sevilla part 0
Szerda reggel van, épp Sevillában vagyunk. Tegnap este, hulla fáradtan érkeztünk, mivel egész nap Rondában mászkáltunk. Sajnos itt szörnyen lassú az internet, csak reggelre sikerült feltölteni az új képeket, továbbá, mivel túl szép a város ahhoz, hogy erre várjak, most kis teaserként ideteszem a szállásunk képeit, aztán megindulok. A többivel majd később.
Ruszki? Polszki? Jugoszlavian?
Tehát, ahol az előző véget ért. Négy óra alvással később csörgött az ébresztő, futás van Tarifára, hogy elérjük az első hajót. Hála az óraátállításnak, még korom sötét volt amikor keltünk, és olyan ügyesek voltunk, hogy már 7-kor ültünk is a kocsiban. Teljesen kipihenve, a legrosszabbra is felkészülve, tehát reggeli, folyaték, esőkabát, naptej, és hasonló gyengéknek való szarságok nélkül robogtunk előre.
Mit is vártam a naptól? Ismerősök, kollégák annyit mondtak, hogy veszélyes, meg, hogy nem értik, miért megy oda bárki, a király néhány palotáján kívül az egész ország olyan, mint a józsefvárosi piac, csak nagyban.
Nos, lássuk.
Engeddel 