Tehát, ahol az előző véget ért. Négy óra alvással később csörgött az ébresztő, futás van Tarifára, hogy elérjük az első hajót. Hála az óraátállításnak, még korom sötét volt amikor keltünk, és olyan ügyesek voltunk, hogy már 7-kor ültünk is a kocsiban. Teljesen kipihenve, a legrosszabbra is felkészülve, tehát reggeli, folyaték, esőkabát, naptej, és hasonló gyengéknek való szarságok nélkül robogtunk előre.
Mit is vártam a naptól? Ismerősök, kollégák annyit mondtak, hogy veszélyes, meg, hogy nem értik, miért megy oda bárki, a király néhány palotáján kívül az egész ország olyan, mint a józsefvárosi piac, csak nagyban.
Nos, lássuk.
Engeddel 