Tegnap nem írtam semmit, mert nem jutottam gépközelbe, de ma bepótlom.
tfif
Tegnap elfelejtettem mondani, hogy szereztem egy monitort. Mivel a beigért gép még mindig nem érkezett meg, és még mindig a laptopon nyomorogtam, szóbaelegyedtem az egyik PhD-s sráccal, aki azt mondta, hogy szerinte ha találok egy használaton kívülit, azt vihetem. Ugye van a srác, aki 1 hónapja korházban van a maláj kirándulása óta, hát az övét lenyúltam. Meg egy másik srác kábelét, aki karácsonyi szüneten van, vagy nem tudom.
két hét
Mikor hazaértem szomorúan konstatáltam, hogy a mosógépen még mindig kint van a nem működik tábla. Viszont kis forgolódás után észrevettem, hogy termett egy másik mosógép a szobában, csak épp nincs beüzemelve. Remélem a hétvégén megoldják. De addig is, kénytelen voltam kezdeni valami a helyzettel, és mivel ilyen magas páratartalomnál egyébként is nehezen száradnak a dolgok, nem elég reggel mosnom, ha fel akarok valamit venni.
Holnapra még volt egy pólóm, de gondolva a szombatra, már ma nekiálltam, és kimostam kettőt. Kézzel. Nem mondom, hogy könnyű volt. Az első probléma, hogy nem mosóport, vagy folyékony mosószert hoztam, hanem tablettát. De feltaláltam magam, és rámorzsoltam a ruháimra. A következő probléma a melegvíz volt. Ugye itt szingapúrban viszonylag kevésbé kell meleg víz, mint odahaza, például olyan, mint radiátor, az itt ismeretlen fogalom. Nyilván minek is, amikor 25 fok alá sosem megy a levegő. Cserébe minden szobában van légkondi. Viszont ennek hála, nem is megy a boiler egész nap. Van egy kis kapcsoló, természetesen a fürdőszobán kívül, amivel fel-le lehet kapcsolgatni. És mivel ilyenkor sem kell sok, szerintem ez egy nagyobb vízforraló lehet a falban.
További probléma volt a csap kialakítása. Mert nem ám egy csövön jön a víz, aztán valami foggantyúval, vagy tekerőkkel állítod a hideg-meleg vizet. Nem, itt gyakorlatilag 2 külön csap van, az egyikből jön a hideg, a másikból a meleg, nem keveredik. Így az egyik tűz forró, gőzölgő víz, a másik jó hideg. Kellemes volt.
Aztán a rögzítés sem volt az igazi, mikor kicsit belelendültem, azt vettem észre, hogy az egész ki akar szakadni a falból. Biztos örült volna a tulaj néni, hogy az egyik lakója letöri a mosógép ajtaját, a másik meg az egész csapot a fürdőszobában.
De végül kész lett, most száradnak a vállfán.
A meló amúgy jó volt, működnek a dolgok, amiket csináltam, úgyhogy holnapra már megint csak finomítás, meg dokumentálás marad. Viszont a Ministry Of Manpowerrel kicsit meggyűlt a bajom. Kitalálták, hogy olyan foglalkozás, hogy Specialized GIS Consultant nem létezik. Felcsaptam a nagy milyenfoglalkozásokléteznekszingapúrban kézikönyvet, és több ezer találat közül volt például “Fortune teller”, vagy “Crocodile farm worker”, de az enyém nem. Úgyhogy megegyeztünk egy Software Developerben.
Reggel nagyon meleg volt. Égetett a nap, már 9 előtt. Mint otthon augusztus elején, délelőtt 11-kor. Alig vártam, hogy felszálljak a légkondis buszra. Megpróbáltam csinálni néhány képet a buszról, de nem volt könnyű, mert az ablak teteje az államnál kezdődik, úgyhogy nem nagyon látok ki. Ezek sikerültek.
Holnap már hétvége, nem tudom még pontosan mit fogok csinálni, de várom 🙂
See you guys!
Ohh, és miután postoltam, akkor vettem észre, hogy igazából már két hete szingapúrban vagyok. Hogy repül az idő!
kettő maradt
Szóval dolgozgattam ma is. Ma volt bent a főnök. Kiderült, hogy fáj a bölcsesség foga, ezért most pár napig nem is lesz megint. Mesélte, hogy mikor a másikat húzták ki neki, akkor épp az antarktiszon volt egy éves kutatáson, és pont olyan túlélő készletet kaptak, mint az űrhajósok. Mert ha beköszönt a tél, akkor ott fél évig nem jár repülő, mert megfagy a levegőben. Úgyhogy egy német faszi húzta ki neki pár másodperc alatt, és azt mondta, hogy semmit nem érzett. Ezzel szemben most eléggé panaszkodott. Megemlítette azt is, hogy csak az aneszteziológus óradíja 15000 szingapúri dollár, úgy, hogy a barátja. És akkor még a fogorvos nem is látta. És a biztosítás nem fedezi a fogorvosi ellátást. Nekem szerencsére még sosem volt rossz fogam, de nagyon remélem, hogy nem itt lesz az első, mert ennyit talán még egész életemben együtt nem kerestem 😀
Egyébként állítólag ázsiában nagyon megy a “medical tourism”, mert ugyan ezt például tájföldön aprópénzért megcsinálják.
Hazafelé beugrottam feltölteni a bérletemet. Egy nő szerencsétlenkedett előttem, és egy ponton eléggé elkeseredetté vált ahhoz, hogy hátra forduljon segítséget kérni. De ekkor meglátott engem. Egy pillanatra összenéztünk, majd elnevettük magunkat, és nyomkodta tovább a hieroglifákat. Ha angolra állította volna, akkor tudok segíteni, mert egyébként nagyon egyszerű a rendszer. Egy kis tálcára felteszed a kártyát, leolvassa, kiválasztod, hogy pénzt akarsz rá tenni, belegyűröd, amennyit akarsz, és kész is. De a kínai jeleket sajnos a 2 hét alatt, mióta itt vagyok még nem sikerült megtanulnom. Talán majd legközelebbre 😀
Utána mentem is haza. Pont csúcsforgalom volt egyébként, eléggé tömöttek voltak az utcák. Mondjuk majdnem mindenhol el van választva vagy jelölve, hogy hol kell menni, úgyhogy egy fokkal jobb, mint Budapesten. Ami viszont kiakasztott, mire leértem a buszhoz, hogy folyton nekem jöttek az emberek. Ez máskor is előfordult már. De nem úgy, mint otthon, hogy a bunkó paraszt nem hajlandó 10 centivel arrébb fordulni, és inkább nekedmegy. Egyszerűen csak túl fehér vagyok, és nem vesznek észre, vagy nem tudom. Nekem jönnek, koppan a kis fejuk a mellkasomon, majd felnéznek, bocsánatot kérnek, és továbbennek. Nagyon sokan nyomkodják a telefonjukat menet közben, azokat megértem. De van aki a nélkül is…
Mára ennyi volt. Talán pénteken, vagy a hétvégén lesz valami érdekesebb. Malajziába csak jövöhéten mennek, szerintem én azt kihagyom. Most hétvégére medencés partiról meg majom nézésről volt szó. Nem akarják elhinni, hogy 2 hete szingapúrban vagyok, és még nem láttam majmot, úgyhogy talán elmegyünk a botanikus kertekhez.
Jah igen, a mosógép dolog ott tart, hogy mára már ki van rá írva, hogy rossz. (Nem mondod, azt hittem, hogy ajtó nélkül is működik…) Úgyhogy szurkoljatok, hogy holnapra jó legyen, már csak 2 tiszta pólóm van.
Sziasztok!
mélypont
Azt hiszem ittartózkodásom mélypontjára érkeztem, remélem innen már csak feljebb lesz.
új hét
Már teljesen rutinosan mozgok a városban, nem nézegetem a telefonomat, hogy hol járok a buszon, és az építési területet is tudom mikor merről kell kerülni.
és azt meséltem, amikor egy maláj dzsungelben downhilleztem?
Na jó, ez így nagyképű, és nem is igaz, mert a sziget, ahol ma jártam, közigazgatásilag szingapúrhoz tartozik.
Continue reading és azt meséltem, amikor egy maláj dzsungelben downhilleztem?
luxus a dzsungelben
Tehát a reggeli post után útnak is kerekedtem, eltölteni a szombat délutánt valami érdekessel. Kajálás közben kinéztem a telefonomról, hogy mit nézzek meg, aztán feltöltöttem pár dollárral a bérletemet (amire szükségem is volt, mert 5 dollárt elbuszoztam ma) és indultam is.
péntek
Szóval eltelt a hét, többnyire munkával. Úgy érzem, hogy jól haladtam, tetszett nekik, amit csináltam, péntekre már jóformán csak dokumentálás maradt.
eltelt egy hét
Tegnap, már szokásosam, amikor hazértem, elkezdtem írni a napi postomat, de pár sor szenvedés után arra jutottam, hogy ha nincs mit mondanom, akkor inkább nem pofázok, és be is zártam. Előtte sem postoltam már facebookon, csak ide (úgyhogy, ha nem olvastad, itt a lehetőség). Reggel felkeltem, elmentem dolgozni, aztán hazajöttem, és ennyi. De azért kis apróságok mindig vannak.
Engeddel 