Korai kelés, Ferihegy, valami gyanús. Miért van itt ennyi kisgyerek? Nem számít, boarding, repülünk, fülhallgató be, hogy ne halljam a sírást. Végre egy kis pörgés, bevallom hiányzik néha, hogy menjek helyekre, meg csináljak dolgokat, főleg itt a nagy koronában.
Leszállás után valami gyanús volt. Nem rég költöztem Zürichbe, még nem igazán ismerem ki magam a környéken, de az, hogy a telefonom másfél órát ír hazaútnak nagyon gyanús. Apró szívroham és egy újraindítás után kiderült, hogy csak beakadt a telefonom GPS-e a levegőben, és valójában tényleg Zürichben vagyok, és nem átaludtam egy kényszerleszállást a schaffhauseni reptéren.
Ettől függetlenül szaladnom kellett, hogy elérjem a megbeszélt 2 órás vonatot, de végül minden simán ment. Tipikus double decker, az emeleten ültünk Viktorral. Rövid, egy órás út volt, de nekem így is kiszáradt a szám a végére, annyit tátottam. Talán most először utaztam Svájcban világosban. Először van egy kis 5 perces alagút, majd mikor kijövünk a túloldalán, olyan, mint amikor Frodóék Mória bányáiból a tündék közé keverednek. Dombok, hegyek, fák, patak csordogál végig, na meg a Zürichsee. Csináltam pár gagyi képet a vonatból:
Node hova is megyek és mit is keresek itt? Ha a címből nem lett volna világos, Luzernbe, farsangozni. Svájcban, főleg ezen a környéken népszerűek a farsangi rendezvények az év ezen időszakán. Mindenhol kicsit másképp hívják: Karneval, Fastnacht, Fassenacht, Fasnacht, Fasnet, Fasching, Fastabend, Fastelovend, Fasteleer, nagyon próbálják kimondani, hogy Farsang, de sehol sem sikerül. Viszont a lelkesedés annál nagyobb. Itt nem csak az óvodásokat öltöztetik be cowboynak, szőlőfürtnek meg befőttnek, hanem minden lelkiismeretes állampolgár és vendég tetőtől talpig gúnyába bújik, és úgy mulat egy egész héten át.
A helyiek jellemzően hónapokat, sőt, gyakorlatilag egy évet készülnek erre. Tervezik a jelmezt, faragják a maszkokat, próbálnak a rezes bandával, hogy amikor eljön az idő, mindenkinek megmutathassák.
Mivel a svájciaknak ahogy a nyelvük, úgy a szokásaik is faluról falura változnak, mindenhol eltér egy kicsit, de ami nagyjából közös az az, hogy minden felnőtt ember tagja egy rezes bandának, így elég sok rezesbanda van a városokban. Ilyenkor mind hajnalban kelnek, és 5 körül egy jó kávés snapsz után már kezdődik is a zenélés és szórakozás az utcán.
Tipikus magyar beöltözős bulikon szocializálódva Viktorral úgy gondoltuk, hogy az emberek max 10%-a fog beöltözni, a maradék 90% meg majd mutogatva nevet rajtuk, ennek megfelelően nem is aggódtuk különösebben túl ezt a jelmez dolgot. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Gyakorlatilag az arányok fordítottak voltak, és a 90% mutogatva nevetett azokon, akiken nem volt jelmez. Plusz, itt a helyi speciális szokás, hogy azokat akik nincsenek beöltözve, konfettivel dobálják meg.
(Megjegyzem, hogy a konfetti a kultúráltabb megoldások közé tartozik. Vannak olyan falvak, ahol mindenki nagyon kedvesen mosolyog rád, és süteménnyel kínál, kivéve a csúnya bácsi, aki ha elkap, egy marék apróra vágott vöröshagymát dörzsöl a hajadba. Jujj.)
Nos, Viktor programozónak öltözött, nekem meg az volt a nagy tervem, hogy elcserélem Attilával a tavalyi nyuszis jelmezét egy piros nyakkendőre. B tervnek azért magammal vittem a színes Elon Muskos pulcsimat is, hátha szükség lesz rá.
Egyébként ez már Zürichben is gyanús volt, mert a vonatra szállók többsége jelmezben volt.
Attila a vasútállomáson várt pár doboz sörrel, és kedvesen körbevezetett a látványosságokon. A tömeg akkora volt, hogy 10 métert néha 10 perc alatt tudtunk megtenni, de az élményt mindenképp egyedinek nevezném.
Nem volt könnyű haladni, és amíg Lilire vártunk, egy kávés sznapszot próbáltunk rendelni. Viszont ha jól értettem az elfogyott, ezért teába öntöttek nekünk egy kis alkoholt. Nem telt el két másodperc onnantól, hogy kézhez kaptam, valaki hátulról egy marék konfettivel célzott meg, aminek a fele a kis bögrémben landolt. Megjött Lili. 🙂
Kaptam egy új pohárral, és indultunk is várost nézni.
Elég szép hely, azt kell, hogy mondjam.
Mikor már kellemesen elfáradtunk, megszomjaztunk és pisilnünk is kellett, felmentünk Attiláékhoz. Rövid hangolódás után jöttek a többiek is, és hírtelen több orvos között találtam magamat, mint amennyit egész életemben láttam összesen. Talán épp ezért gondolta úgy mindeni, hogy ma este bármit meg lehet csinálni, legrosszabb esetben majd valaki újraéleszt, de az este innentől teljesen szürreálissá vált.
Voltak nyulak, flamingó, baltás gyilkos balta nélkül, Donald Trump és mintha tapasztalt karneválozók lennénk elindultunk, hogy bevegyük a várost.
Középkori házak, szűk utcácskák, macskakő és technó fogadott a belvárosban. Mindent és mindenkit elhagytunk, többször is. Ittunk nagyon drága szájvizet, ejtettünk söröskorsót folyóba, hívogattunk téves számokat, kerestünk kulcsot és Donald Trumpot mindenféle idegeneken, majd a hosszú éjszaka végén nyugovóra tértünk.
Reggel egy kávé után felírtuk a veszteségeket, majd mindenki ment a dolgára.
Attila még az invitáláshoz azt fűzte, hogy a Luzerni farsang olyan, mint a szegény ember riói karneválja.
Csak épp minden tízszer annyiba kerül, napsütés helyett rohadt hideg van, bikinis lányok helyett pedig alkohol szagú maszkos 40-es svájci férfiakat találunk.
A leírást meg tudom erősíteni, stimmel. Jövőre jobban készülünk, a jelmez ötleteket várom a komment szekcióban!
2020-02-22
Engeddel 