Gemütlichkeit

Múltkor tanultam egy új szót: gemütlichkeit. Ahogy magyarázták, nincs pontos fordítása. Valami olyasmi állapotot jelenthet, amikor az ember egy nyugodt, kényelmes, gondtalan helyzetben egészen boldognak, súlytalannak érzi magát. Legalábbis, ahogy nekem átjött. A német tanárom nem beszél magyarul. De ha nem is ezt jelenti, az sem gond, valahogy ez járt a fejemben végig, miközben ezt a postot írtam, kis túlzással talán erről szól az egész.

Meghazudtoltam volna a blogot, ha az ország pozitív vonatkozásaival kezdem a bemutatást, de nyilvánvalóan oka van annak, hogy még mindig itt vagyok.

Nem lehet kártyával fizetni, szar az internet, mindenki manager, ezek után mégis mit értek “Sokkal magasabb életszínvonal” alatt, gondolhatjátok. Nehéz ezt megfogalmazni, pedig az érzés egyértelmű. Megpróbálom.

Valahogy a fejembe égett, ahogy sok évvel ezelőtt egy ismerősöm első németországi útja után teljesen közönyösen jelentette ki, hogy ő nem érti, miért akarnak az emberek utazni, Németország pont ugyan olyan, mint Magyarország, csak más nyelvet beszélnek. Az épületek ugyan úgy kockából vannak, a boltban meg úgyan úgy lehet párizsit kapni.

Nos, ez nagyon lekerekítve akár igaz is lehetne, de nem az.

Frankfurtból szemlélve extrán nem helytálló a megnyilvánulás, mert valljuk be, odahaza elég ritka az 50+ emeletes épületek látványa, de őszintén szólva, ha az ember kicsit mélyebben vizsgálja a dolgokat, ez a legkevesebb.

Egy-egy kisebb város, vagy akár Berlinnek bizonyos kerületei, főleg kelet-német részek kifejezetten Budapestre, vagy más magyar városokra emlékeztetnek.

Bevallom, amíg csak látogatóban, vagy heti szinten ingázva jártam Németországba, fel sem tűnt a nagy különbség. Viszont miután kiköltöztem, fél évig nem jártam otthon, és az első látogatás megdöbbentő volt.
Az a tény, hogy Budapesten gyakorlatilag nincs olyan ház, aminek meglenne mind a négy sarka fel sem tűnt, míg ott éltem, annyira megszoktam. Nem csak a festés kopott, vagy a vakolat pergett le egy kicsit. Konkrétan a tégla is hiányzik néhány helyen. Ilyen Németországban nincs.

Folyamatosan építik, felújítják a házakat, kívülről, belülről. És nem csak akkor, amikor már hiányzik a fal fele. Egészen egyszerűen a problémát megelőzve már akkor felújítják, mielőtt még szétesne.

Nyilván megvan ennek a háttere. Sok ház van, ami egy-egy ember tulajdona, akár 8-10 lakásos házak, nem csak városszéli villák. Ilyenkor nem kell megszavaznia a lakóközösségnek a felújítást. Valamint nyilván az átlag kereset is sokkal magasabb, mint otthon. Nem okoz akkora problémát a lakástulajoknak, hogy körbefessenek egy házat, mint ez mondjuk Budapesten okozna.

A tisztaság a városban alapvetően hasonló. Itt is vannak az utcán eldobált cigicsikkek és az aluljárók is húgyszagúak. A metró szerelvényeket viszont tisztítják kívülről belülről. Ha a hév össze van graffitizve, az valószínűleg aznapos, mert a kocsiszínben várja a magasnyomású mosó. Továbbá olyan sztorit sem hallottam még, hogy tűket szúrkáltak volna a villamos üléseibe, mint anno a fehérvárin közlekedő villamosoknál.

Az emberek jellemzően csendben utaznak. Berlinben ugyan hallottam trombitást a metrón, de Berlin más világ. Frankfurtban egyetlen egyszer hallottam éneklést, az pedig a foci VB döntője előtt, a szúrkolni igyekvő horvátok lelkesedése volt.

Sőt, az emberek jeggyel utaznak a villamoson. Pedig a bűntetés arányait tekintve sokkal kisebb. Egy jegy 2.75, a bünti 60, míg Budapesten a jegy 350, a bünti pedig, ha jól emlékszem 16000 forint, azaz 1.1 és 50 euró.

A telekomos sztorimat leszámítva, ami mélynyomot hagyott ugyan bennem, úgy gondolom, hogy a szolgáltatások minősége, így az azokra való igény, és felhasználási szokások is teljesen mások.
Jó példa erre például a helyi ruhavásárlási szokás. Az emberek már alig mennek boltba, inkább megrendelnek online mindent. Ha kell egy új nadrág, kinézek párat ami tetszik, majd megrendelem különböző színekben és méretekben. Nem fizetek előre semmit, két nap alatt megérkezik. Nem stresszelek azon, hogy mikor jön a futár, otthon legyek, szabit vegyek ki a melóból, stb. Ha nem vagyok otthon, átveszi a szomszéd. És nem lopja el. Ha a szomszéd sincs otthon, akkor elviszik a legközelebbi csomag állomásra. Az tőlünk például 25 méterre van. Beiírom a kódot, amit a futár a postaládámba dobott, kinyílik egy szekrény, és már ki is vehetem belőle a csomagomat. Miután mindet felpróbáltam, kiválasztom, hogy mi az ami nekem tetszik, a többit pedig ugyan abba a dobozba visszateszem, és a mellékelt retúr jegyet ráragasztom. A csomag automatánál scannelés után szintúgy kinyílik egy ajtó, ahová betehetem a dobozt, és már készen is vagyok. Ez után fizetem ki a ruhákat, és csak azokat, amiket megtartottam.

De boltban vásárlásnál is sokkal rugalmasabbak. Ha nem tetszik egy termék, és vissza akarom vinni, vissza adják az árát. Nem úgy, mint otthon, hogy elküldenek, hülyének néznek, esetleg felajánlanak cserébe egy kupont.

Amikor otthon az OTP úgy küldte ki a kártyámat (amit egyébként nem is kértem, csak félreértett az ügyintéző), hogy nem kaptam hozzá PIN kódot, majd bementem kérni egyet, a kedves hölgy a pultnál kinevetett, hogy biztos csak elfelejtettem, és amúgy 4 hét lesz az új PIN kód generálása.
A Commerzbanknál, amikor nem tudtam belépni a telefonos alkalmazásba az ujjlenyomatommal, és nem volt meg a PIN kódom, ők kértek elnézést, és két napon belül küldtek egy újat.

És persze ott van a pénz, ami a mai nyugati társadalmunkban mindent irányít. Az Németországban van dögivel, otthon pedig nincs. Az autók átlag életkora itt nem 15 év, hanem érzésre kb 5. Az egy dolog, hogy itt az átlag autók az utakon annyira újak, hogy Magyarországon ilyeneket szinte még egyáltalán nem is látni, vagy hogy Frankfurtban legalább annyi Porsche van, mint Borsodban Suzuki. Az igazán nagy váltás itt az, hogy nem engedik be a városba már az EURO 4-es dieseleket sem. Frankfurtba egy 8 éves Audival már most nem jöhetsz be. Talán ez az oka annak, hogy nem fuldoklom, ha a városban kell sétálnom.
Ez is olyan dolog, mint az omladozó házak látványa. Amíg pesten éltem, nem tűnt fel. Most, amikor csak látogatóba megyek, ha az Urániától le kell sétálnom az Astoriáig, elkezdek köhögni, és érzem a torkomon, hogy valami nincs rendben.

Nyilván az a tény, hogy Németországnak autógyárai vannak, míg Magyarországon gyármunkások, nem segít az otthoni helyzeten. Nyilván a profit ott összpontosul, a helyiek hatalmas kedvezményekkel vehetnek autókat, főleg új autókat, (Nekem is volt céges kedvezményem 20-35% új BMW-kre például.) és az alkatrész ellátás is gördülékenyebb. Helyben az igazi szakszervíz, stb.
A Mercedes például féláron adja az autóit a taxisoknak. Ez egy lépése volt a helyi marketing és brand építésnek. Mindenki tudja, hogy a taxisok sokat mennek az autóikkal, megbízhatónak kell lenniük, mert egy nap kiesés is komoly pénzekbe kerül nekik, így ha az emberek sok Mercedes taxit látnak, elhiszik, hogy megbízhatóbbak, mint a BMW vagy az Audi. Ezért féláron adták nekik az autókat, és most szinte minden német taxi Mercedes. Nyilván, azért sírni, hogy nem S klassban, hanem egy 15 éves Priusban kell kimennem a reptérre first world problem, de akkor is tény.

A vásárlóerő is nagyon érdekes pont. Persze logikus, Németország nagyobb, az emberek többet keresnek, többet vásárolnak. Nem mindenki az akciós párizsit nézi a polcon. Fogynak a jó minőségű, márkás és drága termékek is, épp ezért azokat is lehet olcsóbban is adni, nem ragad rájuk. Nyilván az euró is nagy fegyvertény, és a jóval alacsonyabb ÁFA kulcs is.
Gondoljatok bele, miért minden évben Magyarországon a legdrágább az iPhone? Mert az EU legmagasabb, 27%-os Áfájára rájön az, hogy a forint pár hónap alatt képes 5-6%-ot veszteni az értékéből az euróhoz/dollárhoz képest. Természetesen ezt az árfolyamkockázatot rácsapja a forgalmazó. Meg esetleg azt, hogy el sem fogy a magyar polcokról. Ilyen importált, például elektronikai dolgokon simán megvan a 15% különbség, amivel a németek járnak jobban.

Sok egyéb, helyben gyártott termék is jóval olcsóbb itt. Például tisztálkodási, kozmetikai dolgok fele, néha harmad annyiba kerülnek itt, mint Magyarországon. A DM, Rossmann, Aldi, Lidl polcain gyakorlatilag szinte ugyan az található meg itt és ott. Jellemzően még a feliratot sem cserélik le. Annyi a különbség, hogy Magyarországon ráragasztanak egy kis fehér cetlit, a magyar nyelvű tájékoztatóval. Hát nyilván drágább így, mint az eredeti. Ugyan azt el kell szállítani oda, és átcimkézni. Meg az áfa, meg a forint, és rögtön megérted, miért kerül akár 600 forintba egy liter almalé, ami még csak nem is eredeti, hanem sűrítményből készült, míg itt 79 centért veszem a direksaftot.

És végezetül az igazi kulcs, hogy ugye itt az emberek sokkal többet keresnek. Ha nem is IT-ben, mert azon a téren Budapest teljesen elszállt, minden másban a mai napig összehasonlíthatatlan a különbség. Egy irodai asszisztens, érettségivel végezhető munka, megkeres évi 45000 eurót. Valami gazdasági téren elhelyezkedve, ha kicsit ügyes az ember 4-5, ha béna akkor 7-8 év munkatapasztalattal manager lehet, az pedig már 6 jegyű fizetéssel jár (Euróban, évente). Ez, összeadva azzal, hogy gyakorlatilag itt olcsóbbak a dolgok, hatalmas különbségeket eredményez. Hogy az embereknek nem kell azon aggódniuk, hogy mi lesz a következő hónapban, hogy hogy fizessék a lakást, a számlákat, a hiteleket, rengeteg stressztől megóvja őket. Nincs mindenki befeszülve reggel a metrón, nem félnek ha rendőrt látnak, mert nem kell mellékállásban sheftelniük, hogy kijöjjenek hó végén. Cserébe mondjuk felújítják a házat. Minőségi eszközöket, bútorokat vásárolnak. Hajlandóak szolgáltatásokért fizetni, mert van miből, és megkönnyíti a mindennapjaikat. Tanulnak. Még nyugdíjasoknak is szerveznek egyetemi előadásokat. És főleg utaznak. A legtöbb helyi ismerősöm járt már 3-4-5 kontinensen. Nyaralni, tanulni, vagy csak önmagukat keresni. Érettségi után, egyetem után fél év amerika, fél év ázsia, ausztrália, nyelv tanulás, kultúrák megismerése. Ezért is nyitottabbak, szabadabbak. Más az, ha az ember a szemével lát dolgokat, és nem a híradón.

Szóval persze a pénz nem boldogít, de ez a kijelentés csak bizonyos határértékek között működik. Nem fogok itt közhelyeket sorolni az élet apró örömeiről, meg arról, h. mennyire káros az az iPhone amúgy is. De az biztos, hogy sokkal kevésbé leszel stresszes, befeszült, gyomorgörcsös, beteg, depressziós ember, ha ezzel a gonddal kevesebb lebeg a fejed felett.

Az igényesség, a nyugodtság, a nyitottság, a biztonságérzet, ezek azok a dolgok, amik itt Németországban társadalmi szinten jóval előrébb tartanak. És ez nem egy OKJ-s képzésen tanulható dolog. Generációk kellenek ahhoz, hogy ez kialakuljon, és magától nem fog megtörténni. Azt hiszem, ez az a közeg, ami a magasabb életszínvonalat jelenti. Nem is maga a pénz, az csak egy előfeltétele ennek az egésznek.