Volt ez a király szakmai nap a Kelet-európai blokknak még májusban Somorján link, aztán visszamentem Frankfurtba, és megnéztem, hogy csinálják ezt a nagy nyugaton.
Itt megcserélték a program rendjét, és előre hozták a bulit, hogy másnap mindenki kellemesen leszedálva tudja csorgatni a nyálát a vezetőség semmitmondó, önajnározó előadásaira. Legalábbis ezt hittem.
Meló után előbb vissza a hotelbe, onnan pedig a Kameha Suite-ba mentünk. Ez egyike a kevés régi épületnek, ami megmaradt Frankfurtban. Talán az Allianznak lehetett a székháza, még a háború előtt, most pedig a felhőkarcolók árnyékából hírdeti a luxust. Szerencsére nem kellett fizetnem semmiért, a napidíjam ráment volna egy pohár vízre 🙂
A meghívóban az állt, hogy full casual, mindenki menjen amiben csak tetszik. Nos, az egyik nagyon magas rangú directort leszámítva (aki korábban megetetett abban az olasz étteremben a Tesla szalon mellett), aki egy annyira szakadt pólóban volt, hogy azt más maximum füvetnyírni vesz fel, majdnem mindenki öltönyben szaladgált.
A bejáratnál kis tolakodás, majd mindenki kapott névvel, QR-kóddal ellátott felragasztható jelölőt. Ez szerintem tök király dolog. Bemutattak kb 30 embernek, biztosan nem tudtam volna megjegyezni a neveket. De így, csak egy kattintás a céges iPhone-on, és már le is mentetted a contactot a belső facebookon, vagy valami. Persze én csak bevándorló voltam a vadkeletről, nálunk pedig nem jár a céges telefon. (Hiába vagy külföldön (elvileg) a munkád legnagyobb részében. Minek a telefon. :))
A kis érme volt a pia kupon. Egy egység alkoholra / koktélra jogosított fel. Persze a sör meg a bor nem számít alkoholnak, abból korlátlan volt ingyen.
Lehetett vicces képeket csinálni a bejáratnál, de én már éhes voltam, úgyhogy előbb megrohamoztam a svédasztalt, majd leültem az erkélyre falatozni. Odaült két (nyilván német) srác, az egyik a malagai irodában valami fejes. Mondta, hogy most király, de télen nagyon hideg van, mert a fűtés intézményét nem ismerik, a hőmérséklet viszont csak-csak lemegy 10 fok kornyékére januárban.
Közben pedig az erkély alá gyűlt egy 3 fős kis társaság. Egészen szürreális élmény volt ebből a magát mindenki hihetetlenül komolyan vevő parádéból figyelni, ahogy a 18 körüli srácok felhőkarcói magasságokból szarnak a felettük történő “szörnyen fontos” dolgokra, és felszisszentik a magukkal hozott sört, meg rágyújtanak egy spanglira.
A kaja amúgy nagyon finom volt. Minden része.
Mikor jóllaktunk, megkezdődött a parti, de nekem valahogy annyira nem jött be. A nagyon fontos emberek táncoltak a nagyon pici hallban, house zenere, amit még a DJ is annyira unt, hogy inkább a telefonját nyomkodta. Éjfél körül haza is sétáltam.
Masnap reggel futottunk a Marriottba, hogy odaerjunk a reggeli nyitora. Volt aki meg a bulibol ment 🙂
Fancy reggeli, aztan eloadas az eloadoban, volt szo sikerekrol, meg a boldogság mérés eredményességéről a cégben. Ha valaki kételkedett volna: boldogabbak vagyunk, mint tavaly. De nem éreztem annyira gáznak, mint az egy héttel korábbit. Aztán pedig szabadfoglalkozás helyett egész nap kiscsoportos előadások voltak. A fő téma az AI. Voltak előadni az amazontol, Head of Engineering a Microsoft Cortanatol, IBM Watson, stb stb. Minden előadás 5ször lement, hogy lehessen kiscsoportban csinálni, és a végén kérdezni, meg ilyenek. Kifejezetten élveztem.
A zárás a vezetőség felsorakozása volt, terv szerint, h. ők beszélgetnek a jövőről, mi meg nézzük. Vagy valami ilyesmi. Aztán lehetett kérdezni is. Valaki megkérdezte, hogy amúgy ti kik vagytok, mutatkozzatok már be pls. 🙂 Volt nagy pislogás. Azóra is emlegetik.
A nap végén visszamentem a hotelbe a cuccomért, aztán repültem Budapestre.
Volt a hotel mellett a sarkon egy pláza. Itt amúgy szerintem nincs olyan sok pláza. Viszont ennek a tetején volt egy kert. Felszaladtam megnézni, hogy mi van ott. Ezzel búcsúzom.
P.S.: Csak csinaltunk kepet a bejaratnal 🙂
Engeddel 