A nagy éves céges Community Meetinget, amit ebben a formában először és utoljára rendeztek meg, a szlovákiai Somorja városában sikerült lebonyolítani.
Ez Pozsonytól egy köpésre található, és van itt egy embertelenül nagy szabadidő/wellness központ.
Reggel 8:30-kor találkoztunk az iroda előtt, kicsit álldogáltunk, majd jött is értünk a Szlovák busz. Először nem is tudtam, hogy miért van hiányérzetem, majd mikor megálltunk félúton pihenni egy benzinkútnál, akkor esett csak le. Én ilyen csapatépítőt, céges programot, akár baráti kirándulást még nem láttam ennyire józannak. Nem, hogy előtte nem ivott senki, de még közben sem. Sőt, nem is volt pia senkinél. Egyébként ennek pont örültem, (nem nevet!) mert mostanában amúgy sem szoktam inni.
Olyan három óra alatt megérkeztünk, becsekkoltunk, kaja, aztán megpróbáltuk felfedezni a terepet. Van itt minden, amit csak el tudsz képzelni, hotelszobák, éttermek, bárok, konferenciatermek, mozi, masszázs, úszómedence, játszós medence, csúszdák, focipályák, futópályák, lovak, és ki tudja még. A hely egyébként szerintem szépen ki lett alakítva, a kinézetre és a berendezésre nem tudok rosszat mondani. A kaja sem volt rossz. Tény, hogy a biztosra mentek, és volt pizza, meg kínai, meg ilyenek, de szerintem nem volt gond ezzel sem.
Amit viszont nem értek, hogy milyen tervezői döntés szült, az az egyetlen út a kültéri eseményekhez.
Megpróbálom felidézni az útvonalat. Szóval a bejárat után kezdődött a lobby, ahonnan nyílt a nagy étterem is, mi innen indultunk.
A lobbyból át lehetett menni a hotel szárnyba. A hotel szárnyból tovább sétálva átjutottunk először a bárba, onnan pedig a másik, fancy étterembe. Innen jobbra lettek volna a konferencia termek, és a mozik, de mi nem erre mentünk, hanem tovább egyenesen a park mellett. Utána jobbra balra jobbra, és kilyukadtunk a wellness feliratnál, ami hangulatos sötétbarna és bézs színekkel, valamint 40 fokkal és 100% páratartalommal várt. Gondolom ott lett volna a masszázs meg szauna meg ilyenek. De mi itt csak átmentünk az öltözőbe, ahol a komplexum vendégei egyébként egy szál péniszben szaladgáltak. Az öltözőn kereszül bejutottunk a zuhanyzóba, a zuhanyzón át pedig a beltéri úszómedencékhez. Hangulatos volt, nagy tömeg, gyerekek szaladgáltak, kiabáltak, felnőttek tempóztak, meg pihentek a nyugágyakon. De mi még mindig fapofával haladtunk előre a kis ingünkben meg cipőnkben, és 2 medence között átsuhanva kijutottunk a kültéri medencékhez, amik már részei voltak a céges programnak. Ott volt mellettük a nagy fű, meg a homok, aztán játszatok szépen gyerekek.
Szóval ismétlem, nem tudom, hogy ezt milyen mérnöki tervezés előzte meg, de tuti jólérezték magukat, miközben lerajzolták.
Egyébként nem volt semmi felirat, útbaigazítás, falfestés, matrica, hostess lányok táblával, hogy mégis merre kell menni. Aztán szerintem jogosan fordultunk vissza pár alkalommal, kérdően egymásra nézve, hogy neeeem, biztosan nem erre kell jönni. De igen. Ez volt az egyetlen út.
De valójában ez az egész is tökéletesen tükrözte a céges kultúrát. Ez nem is nekem tűnt fel először, de nagyon igaz. Tessék, foglaltunk nektek hotelt, van kaja, van medence, érezzétek jól magatokat. Hogy mit csináltok, meg hogy, az minket már rohadtul nem érdekel, mi adtuk a pénzt, a többit oldjátok meg.
Nem azt mondom, hogy azt vártam, hogy valaki fogja a kezemet, és labdázzon velem, de amikor össze van zárva 1000 ember, amiből egyébként 25 magyar a többi szlovák, ráadásul a hr-en és marketingen kívül mindenki “Software Engineer”, (ezt csak azért mondom, mert én antiszoc vagyok, és a sztereotípiák mögé bújva próbálok úgy tenni, mintha ettől mindenki más is az lenne.) nem olyan triviális az elvegyülés. Például tök király lett volna legalább egy névkártya, hogy belőjjem, milyen nyelven érdemes megszólítani a mellettem kétségbeesetten pislogó szerencsétlent, miután teszem azt, rámborította a sörét.
A fekete pontja egyébként az eseménynek egyáltalán nem ez volt. Nagyfiúk/lányok voltunk és megoldottuk, ahogyan a cég is várta tőlünk, és jóléreztük magunkat. 🙂
Ami nem tetszett, az a kötelező, 2 órás, tömény, megszakítások nélküli bullshit áradat volt, amit kaptunk arról, hogy igazából mi vagyunk a legkirályabbak a világon, persze nagyon fontos grafikonokkal alátámasztva. De ezzel nem is lett volna semmi gond, számítottam rá. Viszont ami utána jött, ott teljesen kiborult a bili. Volt egy sli.do-os kérdezz-felelek session a vezetőséggel. A dolgozók tehettek fel kérdéseket, azokat lehetett lájkolni, és lájkok szerint csökkenő sorrendben megjelentek a kivetítőn.
Először azt hittem, hogy majd úgyis csak széttrollkodja mindenki, de nem így volt. Tényleg fontos és értelmes kérdések voltak többségben, amire a vezetőség egyszerűen képtelen volt normálisan válaszolni. Mindenből olcsó viccet csináltak, vagy felemelték a kezüket, hogy ez nem az ő hibájuk, illetve, hogy másnak még rosszabb, akkor nekünk miért kellene jobbnak lenni.
Aztán pedig kisebb lázadás után, hogy mi lenne, ha jönne egy normális válasz is, következett a lecseszés, hogy mi nem értjük a gazdaságot, minden a legnagyobb rendben van, duguljunk el.
Gondolom persze a névtelen kérdőív kiíróit és szavazóit azóta tiltólistára helyezték 🙂
Csak pár példa:
A pozsonyi irodában 2 szinten 3 éve nincs wifi. Megoldás: vigyél magaddal kábelt.
A pozsonyi irodában, lévén főleg IT cég, kb 90% a fiúk aránya, van olyan szint, ahol nincs is lány. Probléma: folyton sor van az egy szem fiú wc-nél. Megoldás: ha wc-re akarsz menni, menj 2 szinttel lejjebb.
Nevetségesen alacsony a rendelkezésre állási díj munkaidőn kívül. Megoldás: nincs megoldás, pl az orvosoknak még szarabb. örülj ennek is.
Más országokban a tudásoddal, az ottani accenture irodában 2 szinttel feljebb lennél. Megoldás: legyél büszke rá.
Tudom, hogy 1st world problems, és valójában nem is feltétlenül a problémák zavartak itt, hanem a hozzáállás. Tudom, hogy mennyire felesleges dolgokon égetik a pénzt, rengeteg pénzt. Akkor egy szaros wifi routert miért nem lehet felszerelni 3 év alatt az irodába? Vagy miért nem lehet kialakítani még egy wc-t? Nem is nevettséges, ez inkább szomorú szerintem.
A faltól nyugatra egyébként tök más a mentalitás, ezt pedig onnan tudom, hogy egy héttel később a német accenture ugyan ezen eseményén is résztvettem. Arról majd a következő postban mesélek. Tudom, hogy ez most elég negatívra sikerült, de mostantól megint minden rózsaszín lesz, igérem 😀
Végezetül néhány Somorján készült képpel búcsúzom, sziasztok!
Engeddel 