Granada

Péntek, hétvége, Granada, punkok, hippik, kkk, meleg.

Továbbra sem akarok szélvédőképeket posztolgatni, de azért itt egy híd.

Azzal kezdtük az utat, hogy beszaladtunk egy kis elemózsiáért, mert már fél 2 volt, és még nem ettünk.
Természetesen még mindig nem sikerült eltalálnunk, hogy a helyiek mikor csinálnak mit. Egy egészen emberméretű cash&carry hipermarketben egyedül mászkáltunk. A kasszát is csak nekünk nyitották ki.

Na jó, még egy. De csak a havas hegycsúcs miatt a háttérben.

Itt rengeteget szenvedtünk, mert a hotel parkolója tele volt, visszafordulni 3km-es kerülővel sikerült, stb stb. De legalább nem unatkoztunk közben. Még odafelé láttunk két csövi punkot egy felüljáró alatt az árnyékban hesszelni. Tipikus látvány itthon, de nem tudtam, hogy ilyen Spanyolhonban is előfordul. Tudjátok, színes taraj, iszonyot piszkos szakadt ruhák, bakancs, leégett bőr, piercingek, tetkók, műanyagflakonos bor. Addig töketlenkedünk, míg ők is a hotelhez értek, és mi már csak azt láttuk, ahogy elküldik őket onnan. A lehúzott ablaknál tisztán hallatszott, hogy nem elégedettek a bánásmóddal.

“Bassza meg az összes spanyol. Gyűlölöm mindet. Egyszer jussak haza. Azért, ha kitör a harmadik világháború visszajövök, hogy kinyírjak párat.”

Szóval a látvány nem hazudott, valóban magyarok voltak 🙂 Nem tudom hogy jutottak idáig. Vajon stoppoltak?

Na de hotel.

Rövid szenvedés után a nyakunkba vettük a várost. Én, mivel azt hittem péntek este lévén hajnalig tartó tapaszozásba fog torkollni a séta, hosszúnadrággal készültem az esti hűvös levegő ellen. Rossz ötlet volt. Elrohadtam.

Felmásztunk a domb tetejére, és találtunk egy hippi parkot. Zsákruhás hippik minden mennyiségben, aki épp nem zsonglőrködött, vagy gitározott, annak mind két kezében spangli, kutyák szaladgáltak, és együtt énekeltek a tömeggel. Aranyos volt. Nem is nagyon mertem fényképezni, nem akartam medijeszteni őket ilyen városi dolgokkal.

Aztán megálltunk inni.

Ez nagyon vicces volt. Nagyon meredek utak vannak erre, amik nagyon szűkek, nagyon éles kanyarokkal. Ez a busz itt 3 kocsiból állt, és simán lement rajta. Mind két oldalon volt még legalább 3mm.

Hosszas szenvedés után sikerült kiválasztanunk a megfelelő tapaszozót. Egész jó volt cserébe.

Ez után még megittunk valahol egy bort/kólát, majd hazamentünk. Én eléggé ki voltam akadva, hogy péntek este Granadában mi már 11-kor szunyálunk, de egyedül mégsem indultam el felfedezni a várost.

Hazafelé láttam még egy érdekes jelenséget. Két fiatal arabfejű srác nagy ordibálások között eldobott egy böröndöt, majd, mint az őrültek futni kezdtek. A bőrönd üres volt. Gyökerek.

Szóval megbontottam a kis alkoholmentes sörömet az este zárásaképp, de olyan ihatatlanul szar volt, hogy a felét inkább magamra borítottam, majd kidobtam.