Már többen is érdeklődtetek az új munkahelyemről, hát írok róla pár sort.
A cég neve Accenture, Magyarországon nem sokan ismerik, de ezen a PR részleg gőzerővel dolgozik. Hogy mindenki el tudja helyezni fejben, egy több, mint 400000 (négyszázezer) fős multiról beszélünk, aminek a fő profilja az üzleti tanácsadás, fejlesztés.
Hogy én mit csinálok itt? Fejlesztek. Hogy mit? Amit kell. Leginkább Java webalkalmazásokat.
Többen kérdeztétek, ezért leírom, az üzleti modell a következő: XZY szigorúan Frotune 500 vállalatnak szüksége van a korábbi adatgyűjtő rendszerének a korszerűstésére, lehetőleg 4 hónapon belül. Összegyűjti az igényeit, majd két út előtt áll.
Az egyik, hogy felvesz 80 fejlesztőt, tesztelőt, üzleti elemzőt, scrum mastert, betantja őket, elmagyarázza nekik az üzleti hátteret. Kialaktja a fejlesztéshez szükséges infrastruktúrát, helyet csinál az irodában, számítógépeket vesz, szervereket bérel, CI-t, teszt rendszert épít ki, majd 4 hónappal később, mikor az alkalmazás elkészült, kidob mindent, az alkalmazottakat meg kirúgja.
A másik út, hogy keres egy ilyen nagy gyárat, mint ami mi is vagyunk, ahol épp unatkozik 80 fejlesztő, tesztelő, BA, SM, akik egyébként értenek is hozzá, van is infrastruktúrájuk, és amint megkapják a specifikációt, kalapálják is a kódot.
XYZ kiszámolja, hogy az még hagyján, hogy így hamarabb meglessz a meló, de neki már csak azért is megéri az egész, mert nem kell kirúgnia a végén egy csomó embert. Oszt-szoroz egy kicsit, majd benyög egy akkora számot, amit fehér ember elképzelni nem tud, hogy ennyiért csináljátok meg. Az Accenture meg lelkesen bólogat és megcsinálja.
Az Industry Service Managerek legenerálják a bűvös nagy excel tábla aktuális változatát, amiben az éppen unatkozó munkások szerepelnek, majd sorban megbökdösik őket, hogy van itt ez az adatgyűjtő rendszer, van kedved hozzá? És, ha van, akkor indul a buli. Összeáll a 80 fős csapat a világ 18 különböző országából. Akire szükség van, az előkapja a kis céges arany AMEX kártyát, vesz magának repjegyet, meg foglal magának szállást valami csillogó hotelban, odarepül az XYZ cég főhadiszállására további információért, majd leülnek az ottani Accenture irodában, vagy ahogy tetszik, home officeban, és pár hét alatt elkészül az új adatgyűjtő rendszer.
(további gyik-re a válasz: Igen, fizetés ugyan úgy jár akkor is, ha hónapokig csak macskás videót nézel a benchen. De ha már fél éve nem csinálsz semmit, akkor rá fognak tenni egy projektre akkor is, ha nem tetszik.)
Szóval nagyvonalakban ennyi a cég működése, mindenféle multis előnnyel, hátránnyal.
A budapesti iroda az Astorián van, ami szerintem nagyon király. A hotellal szemben van ez a nagy üvegfalas épület, East-West Business Center van ráírva. Ennek a felső két emeletén vagyunk. A multis töketlenkedés, semmiben kavargás és értelmetlen tréningeken való részvétel első bő egy hónapját itt töltöttem tehát. A borító képet az iroda ablakából készítettem.
És azt kell, hogy mondjam, nagyon szeretek a belvárosban dolgozni. Akár gyalog, akár BKV-vel, 15-20 perc alatt bent vagyok az irodában. És, ha már a belvárosban vagyok, minden nagyon közel van. Nem azt mondom, szerettem a csirkés szendvicseket a 13. kerületben, meg a jó kis török kifőzdét, ahova mindig időben kellett elindulni, hogy ne álljunk fél órát a sorban. De, hogy itt egy egész hónapon át úgy ebédeltünk, hogy egyszer sem kellett 10 percnél többet sétálni, és kétszer nem ettünk ugyan azon a helyen, az valami hihetetlen. Tény, hogy az árak kicsivel magasabbak, cserébe az adagok kicsivel kisebbek, de szerintem abszolút megéri a kompromisszum.
Az iroda az összetételét tekintve elég színes. Mivel nem csak fejlesztők vannak itt, hanem mindenféle üzleti, SAP, Salesforce, stb. tanácsadók is, annyi a lány, amennyit én még egy helyen sosem láttam. Szokták mondani, hogy infós cégnél legalább a hr-es lányok… Az előző helyen még az is egy faszi volt. A másik ami tök király szerintem, hogy egy csomó külföldi van. Van pár arc, aki úgy dolgozik a budapesti irodában, hogy nem beszél magyarul, meg mindig vannak ügyfelek, vagy más irodából oktatást tartani, esetleg külföldi projekten dolgozók, akiknek a kommunikációja folyamatosan megtölti a teret különböző (főleg angol) beszéddel.
Néha nem tudom a liftben, hogy hogy köszönjek, de ez a legkevesebb.
Amikor épp nincs projekten az ember, a munkaidő elég kötetlen, ezért nyilvánvalóan nem kapkodtam el a bejárást. Viszont, mikor egyszer nem tudtam aludni, és már 8-ra beértem, akkor konstatáltam, hogy a gyümölcskosár, amit a konyhába tesznek ki reggelente, hajnalban még sokkal színesebb. A kosár epernek például 10-re már nyoma sincs, helyette ez marad:
Na jó, ennyit a bevezetőről, úgysem ez érdekel senkit. Céges szennyest majd akkor teregetek, ha épp felidegesítenek, de egyelőre nagyon jól megvagyok. Meg amúgy is. Már egy hónapja Frankfurtban dolgozom, most is itt ülök a kis szobámban a hotelben, reggel meg meló, úgyhogy majd holnap folytatom. Sziasztok.
Engeddel 