Olyan lendülettel írtam meg al al-Zahras postot, hogy az odautat teljesen el is felejtettem. Pedig voltak kalandok.
Szóval reggel (spanyol időszámítás szerint reggel) összepakoltunk, és még mielőtt jött volna a háziúr a kulcsokért, elszaladtunk reggelizni. Az utcákat megint öltönyös dolgozó emberek lepték el, ahogy kávézgattak, de végre, a héten először sikerült kipróbálnunk a Churrost.
Számomra tök érdekes volt, hogy itt is létező szakma a cipőtisztító, és pont, ahogy Marokkóban is láttuk, egy bácsi a kis keféjével meg a kis cipőboxszával dörzsölte egy másik bácsi cipőjét az utcán. Ahonnan én jövök, ez annyira kihalt dolog, hogy legutóbb, mikor ajánlottak egy fodrászatot, amint megláttam a honlapjukon, hogy nincs időpont foglalás, cserébe, míg várakozol megtisztítják a cipődet, inkább nem mentem be. Lehet, hogy ha elköltözöm, hozzá kell szoknom az ilyesmihez.
Szóval a churros. Ez egy tradícionális eledele az ittlakóknak. Valami nagyon modern robotgép adagol tésztát egy kádnyi forró olajba, ott kisül, és magában, vagy csoki öntetbe mártogatva kíváló ételnek számít.
Az íze pontosan olyan, mint a lángosé. Csak nem sajttal tejföllel, hanem csokiszósszal eszik. Egyszer kipróbálom itthon is, mint nutellás lángos.
Mikor visszaértünk, még volt pár percünk, amit azzal töltöttük, hogy megnéztük a TV műsort. Nem fogjátok elhinni, de 8 csatorna volt, ahol folyamatos élő jóslás ment. Volt aki kártyából, volt aki csak falevélből, de legalább VISA-t mindegyik elfogadott.
Az út hosszú volt, mi meg megéheztünk, úgyhogy megálltunk egy kisvárosban, amiről az utikönyv csak annyit írt, hogy itt NE állj meg. Leparkoltuk a verdát a puszta közepén, közben pedig Mátéék meg is találták a tökéletes helyet ebédeléshez. A parkolásról még annyi, hogy az útpadka különböző színűre van festve Spanyolországban. A sárga azt jelenti, hogy ott tilos megállni, a kék pedig azt, hogy megállhatsz, de fizetős. Ez tök király szerintem. Egyértelműbb, mint keresgélni, hogy akkor itt most van automata, vagy nincs, vagy tábla van, vagy az sincs, de igazából ha két sarokkal arrébb sétálsz, ott akár jegyet is tudsz venni. Bár itthon meg folyton lekopna a festék, és arra alapoznák a büntetést. Vagy csak túl negatív vagyok. Mindegy.
A kiszemelt étterem nem volt más, mint egy füstös késdobáló, odabent játékgépekkel, meg nagy bárpulttal. De, ha átmentél a másik szobába, ott volt pár megterített asztal is. (Egyébként Spanyolországban sok helyen van játékgép vendéglátó egységekben.)
Szóval elmutogattuk, hogy enni szeretnénk, amire hátra kísért, és bekapcsolta a TV-t. Kaptunk néhány étlapot is, meg felvette az ital rendelést, aztán jött az igazi kihívás.
A dobozos kóla fura, de semmi baj, mától Daniel leszek.
Az étlap viszont igazán zavarba hozott. Voltunk már olyan helyen, ahol egy szó sem volt olyan nyelven az étlapra írva, amit értettünk volna, de azok csak tapasok voltak. Akkor nem igazán éhesek voltunk, csak kísérletezni akartunk. Most viszont eléggé éhen akartam halni, úgyhogy valamit tenni kellett.
Én feladtam, és mikor jött a pincér, egyszerűen rámutattam a következő feliratra: “Gombás tortilla”.
Mi baj lehet.
Szóval aznap is tanultam valami újat. A gombas a koktélrák, a tortilla pedig az omlett. Vagy olyasmi. Amit kaptam, az egy tál olyan nyers tojás volt, hogy ha kicsit üldögéltem volna rajta, még lehet, hogy életre kel, és beledobáltak néhány halott rákot.
Nem volt mit tenni, nagyokat nyeltem, közben pedig sűrűn kortyolgattam a kólámból, amit nagy dilemma után csak kiöntöttem pohárba. Olyan retkes volt a pohár, hogy szinte nem látszott át, de a doboz valószínűleg rosszabb lehetett. Miután a kóla lemarta a faláról a vízkövet, egész jó volt egyébként, már csak a bogarak nem hiányoztak bele.
De ne aggódjon miattam senki. Nem volt annyira szörnyű, nem éheztem a héten, sőt, nagyon nagyon jókat kajáltam ezt leszámítva végig. Itt azért a biztonság kedvéért, miután befejeztem, fertőtlenítés jeligével utána küldtem egy egészségügyi tequilát, ezzel megszakítva a hosszú ideje tartó alkohol mentes életemet. De ez azért nem azt jelenti, hogy mostantól megint iszom.
Szóval ez maradt ki a két blog között, innen mentünk tovább al-Zahrába.
Engeddel 