Olyan lendülettel írtam meg al al-Zahras postot, hogy az odautat teljesen el is felejtettem. Pedig voltak kalandok.
Így interjúztattok ti
Jön a tavasz, kisütött a nap, rügyeznek a fák, a gólyák haza repültek, én pedig felmondtam.
A miértek közé talán a versenyképtelen fizetést, a monotonitást és a kilátástalan befásultságot sorolnám, de ez a poszt most nem erről szól, hanem, hogy mi történik ma Budapesten, amikor egy informatikus így dönt.
Madinat Al-Zahra
Medina Azahara al’Andalus egykori fővárosa, az Umayyad dinasztia alatt, a Cordobai Kalifátus uralkodója, Abd-ar-Rahman III al-Nasir építtette, 936-tól kezdve. Pár kilóméterre található Cordobától. Al-Zahra (Azahara) jelentése ragyogó, viruló, ez pedig valószínűleg nem volt véletlen. Egyféle státusz szimbólumként akarta szerepeltetni, hogy megmutassa, az ő birodalma is van akkora, mint az afrikai kalifátusoké. A legnagyobb semmiből épült város volt Nyugat-Európában. A legenda viszont ennél sokkal romantikusabb: Al-Zahra a kalifa kedvenc ágyasának neve volt. Állítólag a bejáratnál még hatalmas szobor is állt a nőről.
Sajnos ezt már nem tudjuk meg, mivel a város igen rövid életű volt, 1010-ben a polgárháború alatt teljesen elpusztult, darabjait széthordták, újra felhasználták, és csak 1910-ben fedezték fel újra.
Sevilla
Úti célunk következő állomása Andalúzia fővárosa, Sevilla volt. A maga 700000 lakosával (agglomerációval együtt millió három) a személyes skálámon már nagyvárosnak mondható. Én pedig szeretem a nagyvárosokat, úgyhogy nagyon izgatott voltam.
Ez Ronda
Reggel összecsomagoltunk, kicsekkoltunk a hotelből és megindultunk a végtelen körforgalmak országának kanyargós útjain, ezúttal Ronda felé.
Egy falat birodalom
Az idő még kicsit hűvös volt, de úgy éreztük jó döntés a rövidnadrág. A biztonság kedvéért pulóvert, esetleg bőrdzsekit azért vittünk magunkkal, és megindultunk a Gibraltár táblák felé, természetesen gyalog, hiszen pont egy köpésre volt a határ.
Engeddel 