Gyors visszaváltás, hétfő reggel, végre, először világosban. Amint elhúztuk a függönyt, Gibraltár sziklái meredtek ránk a terasz ablakából.
Sevilla part 0
Szerda reggel van, épp Sevillában vagyunk. Tegnap este, hulla fáradtan érkeztünk, mivel egész nap Rondában mászkáltunk. Sajnos itt szörnyen lassú az internet, csak reggelre sikerült feltölteni az új képeket, továbbá, mivel túl szép a város ahhoz, hogy erre várjak, most kis teaserként ideteszem a szállásunk képeit, aztán megindulok. A többivel majd később.
Ruszki? Polszki? Jugoszlavian?
Tehát, ahol az előző véget ért. Négy óra alvással később csörgött az ébresztő, futás van Tarifára, hogy elérjük az első hajót. Hála az óraátállításnak, még korom sötét volt amikor keltünk, és olyan ügyesek voltunk, hogy már 7-kor ültünk is a kocsiban. Teljesen kipihenve, a legrosszabbra is felkészülve, tehát reggeli, folyaték, esőkabát, naptej, és hasonló gyengéknek való szarságok nélkül robogtunk előre.
Mit is vártam a naptól? Ismerősök, kollégák annyit mondtak, hogy veszélyes, meg, hogy nem értik, miért megy oda bárki, a király néhány palotáján kívül az egész ország olyan, mint a józsefvárosi piac, csak nagyban.
Nos, lássuk.
Beálltam a sorba – Andalúzia ’17
Őry Máté barátom pár hete két sör között feltette a kérdést, hogy te figyelj már, Bubu! Nincs kedved szétnézni Andalúziában?
Már hogy ne lenne!
És igazából a bulgáriai út után már meg sem lepődtem, amikor másnapra nem teljesen elelejtette, hanem azzal jelentkezett, hogy akkor lefoglalta a repjegyet meg a szállást, fizetni kéne.
Minden precízen kiszámolva, elrendezve, hajó, bérelt kocsi, lefoglalva, útiterv minden napra öszerakva, már csak indulni kell.
Szóval így keveredtem én márciusban ide.
Engeddel 