nyaralás vége

Szóval megkaptam, hogy túl negatív vagyok. Ezt mondjuk tudtam eddig is, de semmi gond. A mai poszt nagyon pozitív lesz.

Tehát ott hagytam abba, hogy miután megnéztük Nessebar óvárosának gyönyörű romjait, és vettünk szebbnél szebb hűtőmágneseket a helyi eladóktól, akik kedvesen, csak nekünk, akciót is adtak, és ennek lehetőségére külön fel is hívták a figyelmünket kiáltásokkal, és mutogatással(, de teljesen jó volt így is, mennyivel közvetlenebb formája a kommunikációnak, mintha mindenki tudna angolul), visszamentünk a szállásra, és összekészülődtünk az esti szórakozáshoz.

Tudtuk, hogy ez lesz az utolsó esténk, amikor mindenki eleresztheti a haját, – mivel a következő utáni nap már az utazásé, arra pedig rá kell pihenni – ezért a fennséges ebéd utáni hasmenést mindenki kizárta elméjéből, és elindultunk, hogy belevessük magunkat Sunny Beach legendás éjszakai életébe.
Már nem ma kezdtük, ezért rögtön odataláltunk a PR csapat csinos lányaihoz és jóképű négereihez, hogy megtudtjuk tőlük, merre is található a legjobb buli a városban. Képzeljétek, az egyik helyen ingyen alkoholt, a másikban meztelen táncosnőket ígértek, egy harmadikban pedig lányok köldökéből lehetett inni a tequilát. Nagyon nehéz volt a választás. Azt tudtuk, hogy most nem szeretnénk ezekből a remek bolgár sörökből fogyasztani, mert ugyan megunhatatlanok, mégis valami újra vágytunk. Végül ráböktünk az egyikre, ahol a hölgy felajánlotta, hogy megmutatja, mielőtt kifizetjük a belépőt. El is indultunk, de szegény hírtelen összezavarodhatott a fényektől, mert eltévedt. Semmi gond, felhívta egy ismerősét, és útbaigazítást kért. Öt percet sétáltunk még, és közben nagyon jól elbeszélgettünk kézjelekkel. Nem gondoltam volna, hogy ennyi újat tanulok majd a nyaralásom során, de azt hiszem rengeteget fejlődtem ezen a héten Activity-ben, merjetek csak kiállni ellenem. Megtudtam, hogy 18 éves, idén van Naposparton először, és tegnap érkezett, ezért téved el néha. Valamint, ha nem vesszük meg tőle a jegyeket, akkor ezzel elpazaroltunk egy csomó időt az éjszakájából, és így nem fog fizetést kapni. Mikor megint eltévedt, elkértük tőle a címet, és beírtuk a GPS-be. Ekkor kiderült, hogy mi ismerjük azt a helyet, pont ott van, ahova egész héten strandolni jártunk. A város átellenes végében. Elmeséltük neki, hogy egyébként tényleg gyönyörű környék, egyszer próbálja ki, majd könnyes búcsút vettünk, és visszasétáltunk a belvárosba a villódzó fények és hangulatos zene közé.

Végül bejutottunk egy dizsibe, ahol ráztuk a kis seggünket a slágerekre, amik szerencsére nem napjaink dallamai voltak, mert azokat úgysem ismerte volna senki. Még a mosdó használata is hihetetlen élmény volt. A WC-s kigyúrtnégerbácsi ugyan nem engedte meg, hogy használjam az 1 levás WC-t 97 kopejkáért, viszont tudott visszaadni 10-es bankjegyből.
Bulgáriában mindenhol lehet dohányozni, csak a liftben nem, így a szórakozóhelyeken is. Páratlan nosztalgiaélményt nyújtott, hogy vágni lehetett a füstöt odabent, pont, mint mikor kiskoromban bementem apukám kocsmájába. Mikor Sanyi megkérdezte az egyik biztonsági őrt, hogy addig oké, hogy lehet szmokizni, de a csikket hova tegye, erre az egy kedves kézmozdulattal jelezte, hogy természetesen a földre. Milyen szép is ez az egyszerűség, nem kell a hamutálakkal bajlódni.
Nem azért, mert untam a bulit 3 perc után, hanem, mert kicsit elfáradtam a nagy táncolásban, kimentem pihenni a hely elé, és leültem az útpadkára a falábú nő mellé.

Másnap kicsit megfázva keltem, mivel a szobában lévő légkondícionáló – ami tök jó, hogy volt – gombja biztosan valami technikai újítás miatt, amit én nem érthetek, nem működött. Így vagy bekapcsoltuk, és fáztunk, vagy ki, és megfulladtunk. Szóval inkább fáztunk. De nem baj, állítólag hidegben sokkal egészségesebb aludni.
Nappal pihentünk, élveztük az UV-B sugárzást és az izzadást, majd lefeküdtünk aludni.
Burgasz kimaradt, mert Sanyiék már voltak, és azt mondták, hogy igazából pont olyan, mint Bulgáriában minden más, nem maradunk le semmiről. Milyen megnyugtató érzés ez. Pár nap alatt fel lehet fedezni egy egész országot.

Vasárnap reggel indultunk haza. Gyorsan még lezuhanyoztam előtte, és utoljára jól bevertem a fejemet a zuhanykabin karimájába, amit kellemes 180 centi magasságban helyeztek el, gondolva az ázsiai vendégekre. Gondolom a boiler a WC felett is e miatt volt hasonló mélységben. Milyen figyelmes tervezők.
Még este letöltöttem az útra az Állatfarmot. Nem tudom, hogy tudat alatt egy hét Bulgária után túltengett bennem a kommunizmus, és azért, vagy csak, mert ez volt legfelül, de nem volt rossz. Kitöltötte a 13 és fél órás út nagyrészét. Egyébként szuper utakon száguldottunk végig, és nagyon élveztük közben a tájképet. Nekem továbbra is a kedvenceim (most komolyan) egyreszt a hegyek Nis előtt, másrészt a szerb panel dzungelek:
(netről lopott képek, élőben mégjobb)