happy hour all day

Már csak másfél napom maradt ebben a csodálatos országban, ezért nem is pazarlom az időt, csak egy gyors élménybeszámoló lesz.

Tegnap a post megírása után le is mentem a medencéhez, ahol a többiek már söröztek, majd labdáztunk kicsit, aztán kipróbáltuk a helyi “Bizarre” nevű éttermet. Elég bizar volt, ez biztos. Nem akarok sokat rinyálni itt, mert rájöttem, hogy arra senki nem kíváncsi, úgyhogy indítottam arra a célra egy másik blogot, viszont ezt a kókuszos brokkolis csirkét úgy érzem muszáj itt megemlítenem. Szerencsétlen állatot egészen biztosan nem levágták, hanem végelgyengülés után tálalták, olyan rágós volt, 3 szem kis brokkolival, meg kókuszos cukorsziruppal. A tanulság, hogy jókat enni egészen biztosan nem Bulgáriába fogok jönni.

Utána lenéztünk a partra, de már lecseréltem a tigrises kis fürdőgatyeszom, mert ugyan otthon szerintem még megállta a helyét a viccesség és igénytelenség határán, viszont ebben az országban ez sajnos eléggé más mértékekkel bír, így inkább éreztem magamat a helyi prosztó srácnak, mint érdekesnek. Az egyetlen, amit furcsállhattak, hogy nincs adidas csík az oldalán. Strand után gyorsan feltöltöttük a víz készleteinket a sarki supermarketben, majd megszavaztuk, hogy megpróbálkozunk az itteni étterem vacsora menüjével. Én már akkor leszavaztam, a többiek csak miután meglátták a kínálatot, fejenként 5 euróért.
Elindultunk hát a városba, hogy valami jó kaja után nézzünk, és a srácok tudták is, hová kell menni. Még az első este volt egy bácsi, aki ugyan úgy ránkvetődött, amint elsétáltunk a hely előtt, mint a többi, viszont az ő szövege, az “i will guarantee you everything fresh, i will manage you free beer.” megnyerte a csapatot, szóval azt vettük célba. A bácsi nem volt ott, de helyet foglalhattunk a hátsó kertben egy mécsesekkel telerakott romantikus asztalkánál, és elköltöttük a vacsoránkat, amiről mást már nem írok.
A hozzá kapott csapolt sör, vagy ahogyan itt mondják, a “beer from the machine” annyira rossz volt, hogy meg sem ittuk. Mindenki rosszul lett, és hazajöttünk biztonságos helyre, a wc közelébe pihenni, és várni a másnapot, mivel kitaláltuk, hogy elmegyünk megnézni Nessebar gyönyörű történelmi városát.

Erről a napról csak egy képet készítettem, az is snapchatre ment, de kérésre ide is teszem.

Reggel olyan korán keltem, hogy még reggelizni is le tudtam menni (…), aztán nyakunkba vettük a várost. A kis útikönyv, amit Máté hozott említette, hogy innen komppal át lehet menni, viszont az interneten csak egy 2007-es blogbejegyzés utalt arra, hogy melyik disco mellől indul a dolog, amit nem tartottunk túl releváns információnak. Végül egy egy soros wikitravel megjegyzés alapján a “central pier”-t indultunk el megkeresni. A térképen nem jelzi, hogy mi lehet a központi móló, de mivel a google maps műholdas nézetén csak 3 darab móló látszik, célba vettük a középsőt. Volt benne rizikó, mert igazából gyalog is odaérünk egy óra alatt a szállásról, a móló pedig 20 percre volt a másik irányban, viszont szerettük volna minimalizálni a napon sétálás időtartamát, valamint hajókázni akartunk. Meg is találtuk, ugyan a helyiek nem “pier”-nek, hanem “bridge”-nek nevezik, de nem vertek át minket azzal, hogy csak egy vége van a hídnak, ilyet már láttunk a környéken. Az a szabály, hogy az első felszállótól számítva 20 perc múlva indul a ladik, így 20 percet várhattunk benne, és közben csodálatos romantikus 30 éves hangzású bolgár slágereket hallgathattunk, amiket egyébként már nagyon jól ismertünk az előző esti étteremből is.

Nessebar gyakorlatilag egy kis sziget, amit egy nagyon vékony földnyelv köt össze az országgal. A szigetet egy szélmalom őrzi, ami majd látszani is fog a képeken. Eddig nem lett volna vele semmi gond. Viszont amit utána éreztem az fájdalom és csalódottság. A helyről annyit kell tudni, hogy a Fekete-tenger gyöngyeként is emlegetik, mert ez a legszebb dolog a környéken. Már jóval időszámításunk előtt Görög kolónia volt itt, azóta pedig lelkesen építgették rá az erődöket meg templomokat a váltakozó tulajdonosok, míg el nem érte a mai formáját, ami nem más, mint egy kétlábon járó csecse-becse szir-szar telep. Többszáz éves templomok ablakából árulják a hello kittys, céronáldós kulcstartókat, fasz alakú sörnyitókat, horogkeresztes bögréket a turistáknak. Egyszerűen undorító. Még elvonatkoztatni sem lehet egy percre sem, mert nyilván nem lehet ezt csendben csinálni, folyamatosan le kell szólítani az embert, még ha egy szót sem beszél angolul, akkor is. Mikor már inkább átmentünk az úttest túloldalára, a pusztaságba, hogy ne szóljanak hozzánk, akkor is átkiabáltak, hogy free beer. Pedig te jó ég, milyen rosszak ezek a sörök, inkább fizetnék érte, csak iható legyen. Azon gondolkodtam végig, milyen jó hely lehetne ez emberek nélkül. Természetesen Napospart is, ezek nélkül az igénytelen rozsdás betontömbök, lehúzó villogó árusok, diszkók nélkül, bár valószínáleg akkor csak a gaz maradna, de még az is jobb. Értem én, hogy valamiből próbálnak megélni ők is, de, hogy ezt egy fokkal igényesebben nem lehetne megcsinálni? Megmerem kockáztatni, hogy ha a szigetre belépőt szednének, és szétosztanák a biz-basz boltosoknak a bevételt, ugyan ott tartanának, cserébe sokkal szívesebben látogatna oda bárki, és az olümposzon sem fogná a fejét senki, hogy mi lett a helyből, ami egykor még őket dicsőítette.

Jöjjenek a képek:

Ez a kép elég homályos lett, de talán látszik a lényeg. Képzeljetek el egy egyébként gyönyörű helyen fekvő, maréknyi ősi várost, majd a főtér közepére egy Film Múzeumot, a bejáratnál egy rohamosztagossal, a két oldalán pedig 1-1 levás WC-vel.

Jajj, a lenti képen pedig van két magas, vékony, barna lány. Mikor ide keveredtünk, már nagyon elegem volt az egészből. Aki ismer, tudja, mennyire tudok szenvedni, egyrészt, ha melegem van, másrészt, ha valami annyira elcseszett dolgot látok, mint ez. Szóval kicsit a nyűgösség, kicsit az elkeseredettség hozta ki belőlem, de mikor csináltam volna a képet, az egyik épp fényképezte, ahogy a másik áll az ablakban, de már mászott is le onnan. Én pedig szomorúan odavetettem a többieknek, hogy jajj, egy kicsit még maradhatott volna, legalább csinálok egy olyan képet is, amikor valami szép van az ablakban.
Erre a lány odament a barátnőjéhez, és közölte vele, hogy “Elég szar kép lett, de majd, ha elmennek ezek a bunkó magyarok, megpróbáljuk újra.” 😦
Szóval nem mi vagyunk itt az egyetlenek kis hazánkból. Később délután is összefutottunk egy magyar családdal a strandon.

Itt pedig megpihentek a srácok az árnyékban egy kis Tinder szünetre. Elvégre egy kilóméterrel arrébb jöttünk. Én meg fényképeztem, úgyis kiestem a match versenyből, mert kitiltottak tinderről, mielőtt még elindultunk. Hosszú történet, másik blogra való 😀

Szóval kajáltunk egyet a szigeten is, utána vettek a srácok 6 hűtőmágnest, ajándék ásványvízzel, mert happy hour volt, majd elindultunk haza. Úgyis mindenkinek ugyan olyan unott feje volt ezen a szigeten is, mint a többi helyen. Tudom, pont én mondom… Viszont ebben az országban tényleg hihetetlenül unott feje van mindenkinek. Szóba is jött ebéd közben, tehát nem csak nekem tűnt fel. Bár igazából meg is értem. Meg ami még mindenkinek feltűnt, ahogy néztük az embereket a napokban, hogy korunkbeli lányok konkrétan nincsenek. Minden nőnél 20 felett alaptartozék a babakocsi és a kigyúrt orosz faszi mellette. Kivétel nélkül. Nagyon sok csinos hölgyet láttunk, de mindnél volt 1-2 gyerek. Úgy tűnik, ide még nem ért el a nyugati korszellem, hogy egyetem, msc, karrier, világlátás, lehetőségek, aztán majd 30 felett lehet családon is gondolkodni. Mikor egy egyedülálló 20 éves lánnyal beszélgettem, megkérdeztem tőle, hogy meddig akar itt dolgozni, van-e valami álma, hol szeretne élni, ha bármit választhat. És mindre az volt a válasz, hogy Várna. Várna a világ legjobb helye. Igazából ott lakik, csak most nyárra jött ide, mert jobban keres, de alig várja, hogy visszamenjen oda. Az álma, hogy legyen ott egy családja. Kérdeztem, hogy járt-e már más országokban, más nagy városban. Azt mondta nem, de nem is akar. Várna nagyon jó lehet, egyszer mindenképp megnézem én is.
Szóval 20 felett, ha csajozni akar itt valaki, nem ajánlom, mert ha sikerül is, sanszos, hogy kalasnyikovval az arcában ébred. Esetleg az az 1-2 brit meg holland túrista, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva ide jött Ibiza helyett, de a számuk teljesen elhanyagolható. Felírtuk statisztikai hibának. Pedig 7 ilyen ellenállhatatlanul jóképű informatikus srácot valóban nagy kár nem megismerni. Azért nem mondom, mi is vágjuk magunk alatt a fát rendesen. Még Szófiában kérdezte meg Sanyi az egyik feszülős naciban mászkáló csinos csajt, hogy tudja-e, hogy pizsamában van, majd itt pár nappal később megjegyezte két hosszú nyári szoknyában mászkáló leányzóról, hogy magukra rántották a függönyt. Így azért nem könnyű csajozni 😀

Levezetésként elsétálunk megint a városba, megiszunk egy Brexit koktélt, vagy valamit, csapolt sört tuti nem. Holnap pedig, ha lesz bennünk lendület megnézzük Burgaszt meg Sozopolt, aztán szombat hajnalban indulunk haza. Otthonról jelentkezem.