Szóval ma felkeltem, lezuhanyoztam, reggeliztem, fogatmostam, felöltöztem, és pont, mikor kiléptem volna a házból, leszakadt az ég. Még szerencse, hogy előtte. A botanikus kertekhez akartam menni, de így volt egy kis időm, és elkezdtem írni egy blogposztot, amit még nem tettem közzé, talán majd holnap. Meglátjátok.
Viszont azért csak elállt az eső, úgyhogy én nagy lelkesen újra nyakamba vettem a várost és egy gyors ebéd és topup után elmentem azokhoz a botanikus kertekhez.
De!
Mivel mostanában nem postoltam, a képek előtt elmesélem, hogy mi történt az elmúlt napokban.
Napközben többnyire dolgoztam, dokumentum írás maradt, és nem volt valami izgalmas, valamint be sem fejeztem, mivel péntek délután nem volt internet… Úgyhogy csak bemegyek hétfőn is.
Szóval vettem még ilyen gyökér söröket, mert bejöttek.
Volt egy ilyen, de ez volt a legrosszabb eddig:
Meg ittam egy ilyet is:
Ez ausztrál, egész jó volt.
Találtam még érdekes dolgokat a boltban, de szerintem azt tudnék akkor is, ha egy éve itt élnék. Például a Chocapicel szemben ilyenek voltak a polcon.
Fogalmam sincs mi ez. Nekik snack? Én a teknősnek adtam ilyet. Végül Froot Loops-nál maradtam, mint reggeli anyag. És ezen is találtam valami érdekeset, méghozzá a játékot a doboz hátoldalán. Nem akartam elhinni. Otthon viszonylag ritkán eszem ilyet, mert budapesten elég könnyű kenyérhez jutni, de nálunk is ennyire primitívek ezek a játékok?
Ha nem tudnátok elolvasni a képről, a játék a következő.
1. Fogj egy kockát és dobj vele.
2. Lépj annyit, amennyit dobtál.
3. Ismételd, míg célba nem érsz.
Ez ám az egyszemélyes társasjáték. Biztosan hetekig ellennék vele.
Aztán volt a melóban egy kis karácsonyi ebéd szerű történés, mert a főnök nem nagyon fog bejönni januárig, és nem akart lemaradni semmiről. 10-en voltunk, kb ahogy az irodában. A főnök Új-Zéldandi, volt a brit srác, a kínai csaj, a svájci srác, a német srác, a francia srác, egy indonéz, egy ausztál srác egy maláj nő és én. A főnök rendelt pár pizzát. Illetve valami olyasmit. Az elsőn, amit kódtoltam virsli volt meg cseresznye. A másodikon meg valami nagyon furcsa folyékony cucc, ami szerintük a sajt, meg darálthús. Szóval elég érdekes elképzelésük volt a pizzáról. Hoztak hozzá sört meg gin tonicot, szóval kellemes ebéd volt. Először kicsit feszélyezett, de a brit srác magához ragadta a szót, és elkezdett sztorikat mesélni, például a kínai nyelvről, meg, hogy hogy szokott szingapúrban a kareoke bárokban bevágódni az embereknél. Maga a tény, hogy európai elég megnyerő erre, de mégis szinagpúr, szóval nem ugrik az összes ázsiai. De amint meghallják, hogy kínaiul beszél, mindenki oda van érte. Ez a hobbija. Kareoke bárokba jár, és ellopja a műsort a K-Pop sztároktól 😀
Aztán persze jött a téma mindenről, pár megjegyzésem után nagyjából világossá vált mindenkinek, hogy én úgy értek az informatikához, meg ilyenek, és meg is beszéltük, hogy leszerződtetnek a következő projektre is, és majd rám fogják, hogy azért vesznek alienware laptopokat az irodába, hogy én tudjak rajtuk dolgozni, közben persze csak játszani kell :D.
Miközben nem volt net, és unatkoztam, lőttem két képet a konyha ablakból.
Csütörtök este a kínai csajjal meg a svájci sráccal vacsiztam. A kínai csaj választott helyet, és ahogy tőle vártuk, elég fancy volt. Már poén az irodában megjegyezni a dolgokra, hogy nem lesz jó, mert neki nem elég fancy, és ez igaz is. Tényleg nagyon válogatós 😀 Egyébként furcsa néni, gyakran felajánlja, hogy fizeti a taxit az egész irodának, csak együnk valahol máshol, meg ilyenek. Biztos nagyon unja már a környéken lévő basic cuccokat, keres egy zsák pénzt, de nem akarja egyedül elkölteni. Szóval egy japán étterembe vitt, de nem ott ettünk, mert nem volt szabad asztal, hanem egy másik japánban, amire azt mondta, hogy szintén nem rossz. Én személy szerint jobban is örültem, mert a másikban csak nyers hal volt. Azért egy hónap után még mindig azt preferálom, ha meg vannak sütve a dolgok. Elég jót ettünk. Közben telefonon eldicsekedett a barátnőinek, hogy két nyugati fiúval vacsorázik egyszerre.
És amit még megtudtam itt, hogy a japánoknál nincs olyan, hogy házszám. Ha jól értettem a blokk megvan, de hogy azon belül hol laknak az emberek, az az ő privát dolguk, és csak az tudja, akivel megosztják (pl a szomszéd :D) meg a postás.
Szóval ma elmentem a botanikus kertekhez. Kicsit csepergett még ott is az eső, és legutóbb azt mondták, hogy egy óra az egész. Hát több volt. Teljesen elfáradtam a végére, igaz el is tévedtem egyszer. Pont a legrosszabb helyen. Kicsivel az után, hogy indultam, volt egy kis ösvény, amin gondoltam, hogy szétnézek, de csak mocsaras vidék volt, meg az útra nőtt növények, meg akkora pókok, mint az öklöm kétszer, úgyhogy alig vártam, hogy kiszabaduljak. Aztán egy órával később azt vettem észre, hogy valami ismerős helyen vagyok. És pont oda lyukadtam ki, csak a másik oldalról. Na mindegy, amúgy jó volt, csak kicsit látszott rajta, hogy mesterséges, főleg a korábbi esőerdőkhöz képest. Nézzétek csak a képeket, vannak rajta madárkák, meg hattyú, meg kiskacsa, meg mókusok meg gyíkok, teknősök, és valami vizi szörny is. Meg persze növények 🙂
UPDATE – később vettem észre, hogy pár kép lemaradt, itt következnek:
UPDATE vége
Aztán hazafelé hulla fáradtan, már csak egy jó chicken noodle-ra vágytam meg a szupermarketbe akartam szaladni megvenni a kellékeket a holnapi partihoz, de pont összefutottam a sváci sráccal a metrón. Ő Chinatownba tartott vásárolni, úgyhogy csatlakoztam, és fél 11-ig jártuk a plázákat és marketeket. Nem vészes hely amúgy. Kis túlzással egy Tiszaújváros méretű kínai áruházat képzeljetek el. Volt ott alkudozás, meg hamisított cuccok, ahogy illik.
Holnap pedig karácsonyi partyra megyek. Méghozzá erre:
Akartam ma valami jó szerkót szerezni, mert dressz kód lesz ám. Csak nem tudtam, hogy mi illik egy ilyen partyhoz. Mikulásos furdőnadrágot kerestem, de sajnos sehol sem találtam. Úgyhogy ez még a holnap kihívása lesz. Ahogy az összepakolás és egyéb más is, úgyhogy hosszú napom lesz, lassan le is fekszem. Sziasztok!
Engeddel 