megkezdődött a harmadik hét

Újabb hétfő, újabb hét, de egyáltalán nem bánom. Nem volt tegnap este sem, és ma sem rossz érzésem, hogy dolgoznom kell. Érdekes, pont ma írta valaki, miközben mentem haza, hogy milyen jó nekem, már vége a napnak, nem kell szenvednem. És belegondoltam, hogy igazából, csak azért jöttem haza, mert éhes voltam, ha vissza kellene mennem dolgozni, egyáltalán nem bánnám.

Ugyan nem pont azt csinálom, mint amire számítottam, de új dolgokat tanulok minden nap, jófej, érdekes emberek vesznek körül a világ különböző pontjairól, nem zaklatnak a határidőkkel, a számonkérésekkel, és még sikerélményem is van. Ugyan nem egy agysebészet, amit csinálok, de legalább látványos, és a többieknek is nagyon tetszik, örülnek neki, úgyhogy csupa pozitív élményem van. Ma pont tartanom kellett egy kis ~fél órás prezentációt arról, hogy hogy állok, és meg voltak elégedve. Mondták is, hogy lassítsak, mert így rajtuk van a nyomás, hogy fejezzék be az ő részüket, hogy tudjak haladni 😀
Szóval nem olyan érzés, mint a BME-re járni 😀

Jah, egyébként panaszkodtam a lassú laptopra, és, hogy igértek jobb gépet, mi lesz már. Erre azt mondta a projekt vezető, hogy ne aggódjak, újévre meglesz. Nem tudom, hogy neki ennyire természetes-e, hogy visszajövök, vagy mit gondol, de cserébe holnap elvileg kapok végre hozzáférést a szerverhez. Az is valami.

Tegnap elfelejtettem írni a hétvégi gyümölcsös kalandjaimról. Rambutan -val kezdtem. Erről fogalmam sincs, hogy lehet-e kapni otthon. A Lichy-re hasonlít a húsa és az íze. Volt egy egész bokorral, rajta az ágon, így árulják. Finom.

Aztán végre megkóstoltam a Durian-t is. Amit tudtam róla előtte az annyi, hogy ez a gyümölcsök királya, a legjobb a világon, viszont a szaga nagyon rossz, úgyhogy előbb azt le kell küzdeni, aztán nagyon finom.
Nos, ezek alapján rosszabb szagra számítottam, bár tény, hogy szörnyű volt. Az egész szobában lehetett érezni. Most már tudom, hogy amikor szennyvíz szagot érzek a városban, az igazából durian szag. Mint a rohadt hagyma, vagy ilyesmi. Viszont az íze! Na az semmivel sem jobb, mint a szaga. Nem rohadt gyümölcs íze van. Hanem valami más, kicsit nekem műanyagos volt. Mintha egy nylon zacskóban lett volna a rohadt hagyma, és együtt enném. És az állaga is pont olyan, mint ami már rég megrohadt. Puha, nyúlós, és egyébként sokáig megmaradt a számban az íze, pedig próbáltam leöblíteni egy kis curry-vel.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, majd legfeljebb holnap irom, hogy mi maradt ki.
Sziasztok!

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.