hétvége

Tegnap nem írtam semmit, mert nem jutottam gépközelbe, de ma bepótlom.

A péntek este után elég fáradtan keltem, dél körül. Volt egy kis feladatom, amit meg kellett csinálnom, aztán 6-ra mentem a magyar kollégákhoz. Közte igazából nem sok mindent csináltam, zuhanyoztam, elmentem kajálni, bevásároltam, megcsináltam amit kellett, aztán indultam is, mert egy órára vannak tőlem.

Így is késtem kicsit, de nem volt baj, mert még pont szerelték a kocsira a lézer szkennert. Elég komoly cucc, még nem is láttam felszerelve. Nem tudom mit szabad posztolnom meg mit nem, úgyhogy nem teszik ki képet, keressetek rá, ha érdekel: riegl vmx 450. Egy nagy fekete chevy terepjáró, a csomagtartóban a kontroller, a szélvédőre felrakva a monitorok, nagyon jól néz ki.
Aztán megnéztem az irodát is, de elég üres volt így szombat este, majd felmentünk a lakásukba.

Az indiai srác főzött vacsit. Autentikus dél indiai kaja volt és ahogy illik, kézzel is ettük. Mindent. Ha jól értettem a történteket, akkor Dosa volt a köret. Ez gyakorlatilag palacsinta, csak rizsből. Eddig nem volt semmi baj. Volt hozzá, azt hiszem Malasa. Ez valami szósz szerű cucc volt, főleg zöld, és a Dosa-t szét kellett tépkedni, és belemártogatni. Eléggé csípett. Aztán volt Chicken Curry. Ezt is az előzővel. Állagra kábé a csirkepörkölt és a tejfeles csirke közé tenném, csak persze rohadt sok csilivel és curry-vel, meg ki tudja még mi volt benne, fogalmam sincs. Azt mondta a srác, h. medium spicy-ra csinálta direkt. Az egy dolog, hogy én úgy éreztem, hogy lángol a szám, és nem kaptam levegőt, de azért ő is szuszogott rendesen, miközben ette. Jah, és nyilván kézzel, meg ezzel a palacsintával toltuk. Állítólag akkor csinálod jól, ha ebéd után úgy összefogja a kezed a curry, hogy napokig nem mosod le a sárgaságot. Volt a gyengéknek (~magyarok) beef curry, ami nem volt spicy. Hát én nem éreztem a különbséget. Egyébként finom volt, de teljesen más, mint az a beef curry, ami az egyetemen van. Talán az kicsit jobban bejön.

Ebéd után persze előkerült néhány üveg pia, az ausztrál srác meg előkapta az iPhone-ját, és a Heads up! című alkalmazást: https://www.youtube.com/watch?v=ZRKIDRPqwbk
Nem egy bonyolult játék, mégis elég szórakoztató. Mindig kiállt valaki, a többiek meg adták a tippeket. Eleinte mindenki kicsit félős volt, a végén meg azt vettük észre, hogy elmúlt éjfél. Biztos vagyok benne, hogy magyarul is nagyon szórakoztató, de így, hogy ennyire különböző kultúrákból voltunk, végig nevettük az egészet. Persze azért nehezít a nyelv, voltak például filmek, amiket még kiskoromban láttam, és hiába tudtam, hogy mire gondoltak, egyszerűen nem tudtam az angol címét. Egyébként van sok kategória, állatok, zenék, filmek, hírességek…
A kultúrális különbségekre meg egy jó példa: az indiai srác állt kint, a kategória állatok volt, és a Ló volt a homlokán. Jöttek a segítségek, négy lába van, lehet utazni rajta. Erre rávágta: Teve!
🙂

A többiek továbbmentek egy kareoke klubba, én meg elindultam haza, de itt elég szar az éjszakai közlekedés, és kiderült, hogy a busz, amit a google maps írt, nem is létezik. Illetve lehet, hogy csak fog, nem tudom. Állítólag csinál ilyet néha, hogy olyan megállókra küld, amit még csak most építenek. Szóval visszamentem hozzájuk, épp kiküldték őket a helyről, aztán végül náluk aladtam, ezért is nem írtam tegnap.

Felkeltem és hazajöttem. Sikerült kifognom egy bokorjáratos buszt, aminek tényleg örültem, mert Yio Chu Kang-tól levitt Chinatownon keresztül Downtownig, majd onnan haza, és emeletes busz volt, úgyhogy fentről elég jó volt a kilátás. Ahonnan indultam olyan malibu feeling volt nekem, legalábbis, ahogy elképzelem. Nagyon szép, modern családi házak, pálmafák, stb. Chinatownban nem pagodákat kell elképzelni, bár volt ami olyasmire hajazott. A legtöbb épület alacsonyabb volt, csak pár emeletesek, fa redőnyök, vagy mik voltak az ablakokon, meg mindenütt kínai betűk. Downtown ugye felhőkarcolós, onnan kezdve meg a nagy házak, közte zöld területekkel stílus, ami egyébként tök jó szerintem.

Mire hazaértem, írtak a kollégáim az egyetemről, hogy van-e kedvem velük menni a víztárazókhoz, vagy mi is az. Szingapúr közepén van két nagy tó, elvileg ott van a város édesvíz tartaléka, körülötte erdő, és elég jól körbeépítették. Persze mentem, csak előtte ettem, lezuhanyoztam és mostam is, hogy holnap legyen mit felvennem. Remélem megszáradnak.

Szóval amíg ezekkel szöszögtem ők elindultak, úgyhogy csak félúton értem utol őket. Odafelé is fent ültem a buszont, csak azon épp senki nem volt, úgyhogy be is ültem legelölre és csináltam is néhány képet. Annyira nem érdekes, de ha érdekel, hogy milyen a külvárosa szingapúrnak, és nem a google street view-ról akarod megtudni, akkor itt van pár kép.