tfif

Tegnap elfelejtettem mondani, hogy szereztem egy monitort. Mivel a beigért gép még mindig nem érkezett meg, és még mindig a laptopon nyomorogtam, szóbaelegyedtem az egyik PhD-s sráccal, aki azt mondta, hogy szerinte ha találok egy használaton kívülit, azt vihetem. Ugye van a srác, aki 1 hónapja korházban van a maláj kirándulása óta, hát az övét lenyúltam. Meg egy másik srác kábelét, aki karácsonyi szüneten van, vagy nem tudom.

Amúgy kicsit gáz, ami itt folyik, ma bejött az open office-ba a projekt vezető, és közölte, hogy még idén el kéne költeni 100 ezer dollárt. Úgyhogy, ha valakinek eszébe jut valami, az szóljon, és veszik is. Licenszek, laptopok, stb…
Amúgy egyre jobban haladok a melóval, ma büszke voltam magamra 😀
Szerintem a többieknek is tetszik, mert megkérdezték, hogy szeretnék-e még maradni 🙂

Ebédelni ma is az indiainál voltam. Az a helyzet, hogy bejön a beef curry-jük. Az egyetlen kaja itt, amire azt mondtam eddig, hogy jobb, mint az otthoni. Meg fasza zöldség mixeik vannak. És ha tojást kérsz, nincsenek benne random héj darabok. Annyi, hogy néha úgy csíp, hogy két falat után nem kapok levegőt, de ha kitapasztalta az ember, hogy mit szabad, teljesen jó.

Ebéd után a francia srác megkínált mindenkit Thai kávéval. Thaiföldi a barátnője, úgyhogy majdnem minden hétvégén kiutazik, és hoz. Szemes kávé, frissen őröltük, finom volt. Mesélte azt is, hogy tájföldön az a szokás, hogy amikor megkérik egy lány kezét, akkor ki kell fizetni a lányt a szülöknek. És nem olcsóak. Kb 25-30 ezer szingapúri dollárról volt szó, ami egy mérnök ember 6-7 éves fizetése tájföldön. Ott volt a kínai csaj is, amikor mesélte. Szerinte ez a lány olcsó ennyiért. Aztán jött egy fél órás vita, amit nem értettem, de lényegében ők sem egymást. A kínai csaj azt hajtogatta, hogy mi nem értjük az ázsiai kultúrát, hogy miért kell ez, meg, hogy ez az ár olcsó, meg, hogy a jó feleséget nem lehet megfizetni. Meg hogy náluk teljesen normális, hogy a szerelem, a jó feleség és a jó család az 3 kül9n dolog.
Egyébként Indiában pont fordítva van, ott a lány szülei fizetnek, hogy férjhez adhassák. Ezért nem szeretik az indiaiak, ha lányuk születik, mert a legtöbben nem engedhetik meg maguknak.

Meló után U Town-ban kajáltunk. Igazából University town, ami az egyetem egyik csücske. Nem tudom miért így hívják. Úgy kell elképzelni, hogy az egyetem maga kb akkora, mint Tiszaújváros. Csak persze nem 20, hanem 20-30 emeletes épületekkel. A menzán nem finom főzeléket adnak, hanem minőségben inkább egy közepes étteremhez hasonlítanám, 3 dolláros középárfolyamon, ami jobb, mint az otthoni. Viszont utána megittunk egy sört a legközelebbi helyen, ahol sört adtak. 12 dollár volt egy Tiger, vagy 16 egy Erdinger. Ez után elszaladtunk egy szupermarketbe, hogy vegyünk még párat, olcsón. Az ismeretlen sörök között botorkálva végül 2 félét választottunk, mind2 8% alkohol tartalommal bírt, amitől előre féltem, de csak 3.7 dollárba kerültek, szóval vittük. Bár ne tettük volna, annyira rossz volt, hogy inkább visszatettem volna.

Utána átmentünk az egyik sráchoz, aki most költözöt az új szobájába. Kipróbáltuk a jakuzziját, és söröztünk meg játszottunk, majd haza taxiztam (sokkal olcsóbb, mint otthon). Amúgy jó kis kecó, inkább volt XI. század feelingem, mint Magyarországon bárhol. Szép volt és új, a srácok 6-an laktak benne, úgyhogy volt egy kis fraternity feelingem. Nagy konyha, nappali, hatalmas TV, XBox, stb… Egy francia srác, egy francia csaj, 2 német, egy japán, egy indiai. Állítólag cserélődnek, lassan jön egy svéd pár, majd 2 francia csaj. A német srác amúgy orvosi képfeldolgozással foglalkozik, úgyhogy jól elbeszélgettünk 🙂
Érdekes egyébként, mindenki azt mondja, még a német és svájci srác is, hogy milyen jó itt, mert végtleen pénz van kutatásra, és a legmodernebb eszközöket használják. Lehet ide kéne jönnöm, ha befejeztem végre azt a … remek bme-t. Itt pl lehet bsc után phd-zni :). És ha ott dolgozol, ahol én, elég magas ösztöndíj jár 🙂
Btw a svájci srácról. Ahogy hallgatom, ahogy végtelen természetességgel beszél olyan dolgokról, amik nekem egy élet távolságra léteznek. Szerintem hatalmas előnnyel indul az életben, már csupán azzal, hogy születésénél fogva anyanyelvi szinten beszél németül, franciául, angolul, és természetesen végtelen pénzük van, még itteni viszonylatban is. Szerintem én nem tudnék olyan országot mondani, ahol még nem járt. Európában nyilván mindenhol, de a sztorik alapján ázsiában is, legyen szó a populáris indonéziáról, vagy kínáról, esetleg korea, vagy kazahsztán, mindenhonnan van szorija. Persze észak és dél amerikát is bejárta. És most fejezte be az egyetemet. Náluk ez a természetes.
Mielőtt bárki félreérte, most nem panaszkodok a miatt, amim van, amit kaptam, amit otthonról hoztam. Csak csendes megjegyzés, hogy én úgy érzem, hogy Magyarországi viszonylatban nagyon szerencsés helyzetben vagyok. Párszáz kilóméterel arrébb viszont mégis azt mondják erre, hogy szegény srác. Amúgy nem érzem magam kényelmetlenül köztük. Mármint, a francia srác például folyton azt hiszi, hogy én olyan orosz féle vagyok, meg, hogy mi oroszul beszélünk, de lassan megszokja, hogy mindig mondom, hogy nem. Ettől függetlenül nagyon rendesek, jókat dumálunk, meg csinálunk együtt dolgokat, szóval tök jó.

Most pihenek, mert holnap hosszú napom lesz. Sziasztok.