Szóval dolgozgattam ma is. Ma volt bent a főnök. Kiderült, hogy fáj a bölcsesség foga, ezért most pár napig nem is lesz megint. Mesélte, hogy mikor a másikat húzták ki neki, akkor épp az antarktiszon volt egy éves kutatáson, és pont olyan túlélő készletet kaptak, mint az űrhajósok. Mert ha beköszönt a tél, akkor ott fél évig nem jár repülő, mert megfagy a levegőben. Úgyhogy egy német faszi húzta ki neki pár másodperc alatt, és azt mondta, hogy semmit nem érzett. Ezzel szemben most eléggé panaszkodott. Megemlítette azt is, hogy csak az aneszteziológus óradíja 15000 szingapúri dollár, úgy, hogy a barátja. És akkor még a fogorvos nem is látta. És a biztosítás nem fedezi a fogorvosi ellátást. Nekem szerencsére még sosem volt rossz fogam, de nagyon remélem, hogy nem itt lesz az első, mert ennyit talán még egész életemben együtt nem kerestem 😀
Egyébként állítólag ázsiában nagyon megy a “medical tourism”, mert ugyan ezt például tájföldön aprópénzért megcsinálják.
Hazafelé beugrottam feltölteni a bérletemet. Egy nő szerencsétlenkedett előttem, és egy ponton eléggé elkeseredetté vált ahhoz, hogy hátra forduljon segítséget kérni. De ekkor meglátott engem. Egy pillanatra összenéztünk, majd elnevettük magunkat, és nyomkodta tovább a hieroglifákat. Ha angolra állította volna, akkor tudok segíteni, mert egyébként nagyon egyszerű a rendszer. Egy kis tálcára felteszed a kártyát, leolvassa, kiválasztod, hogy pénzt akarsz rá tenni, belegyűröd, amennyit akarsz, és kész is. De a kínai jeleket sajnos a 2 hét alatt, mióta itt vagyok még nem sikerült megtanulnom. Talán majd legközelebbre 😀
Utána mentem is haza. Pont csúcsforgalom volt egyébként, eléggé tömöttek voltak az utcák. Mondjuk majdnem mindenhol el van választva vagy jelölve, hogy hol kell menni, úgyhogy egy fokkal jobb, mint Budapesten. Ami viszont kiakasztott, mire leértem a buszhoz, hogy folyton nekem jöttek az emberek. Ez máskor is előfordult már. De nem úgy, mint otthon, hogy a bunkó paraszt nem hajlandó 10 centivel arrébb fordulni, és inkább nekedmegy. Egyszerűen csak túl fehér vagyok, és nem vesznek észre, vagy nem tudom. Nekem jönnek, koppan a kis fejuk a mellkasomon, majd felnéznek, bocsánatot kérnek, és továbbennek. Nagyon sokan nyomkodják a telefonjukat menet közben, azokat megértem. De van aki a nélkül is…
Mára ennyi volt. Talán pénteken, vagy a hétvégén lesz valami érdekesebb. Malajziába csak jövöhéten mennek, szerintem én azt kihagyom. Most hétvégére medencés partiról meg majom nézésről volt szó. Nem akarják elhinni, hogy 2 hete szingapúrban vagyok, és még nem láttam majmot, úgyhogy talán elmegyünk a botanikus kertekhez.
Jah igen, a mosógép dolog ott tart, hogy mára már ki van rá írva, hogy rossz. (Nem mondod, azt hittem, hogy ajtó nélkül is működik…) Úgyhogy szurkoljatok, hogy holnapra jó legyen, már csak 2 tiszta pólóm van.
Sziasztok!
Engeddel 