és azt meséltem, amikor egy maláj dzsungelben downhilleztem?

Na jó, ez így nagyképű, és nem is igaz, mert a sziget, ahol ma jártam, közigazgatásilag szingapúrhoz tartozik.

Pulau Ubin a neve. Szignapúr és malajzia között fekszik, de a maláj parthoz sokkal közelebb. Egy nagy esőerdő az egész sziget, kevés beton úttal, sok földúttal, meg néhány túra ösvénnyel. És még a telefonom is maláj szolgáltatóra váltott, szóval ez nekem már elég, hogy malájnak nevezzem.

Reggel korán keltem, fél 7-kor, hogy legyen időnk mindent megnézni. Kb két óra volt, mire a kikötőhöz értünk a kollégáimmal, majd vettünk egy 3 dolláros jegyet arra a bárkára, amit hajónak neveztek, és átszeltük a tengert. Már az odaúton éreztem a kontrasztot, ahogy elhagyjuk a felhőkarcolókkal teli várost, és megérkezünk az esőerdőbe, közben pedig a felszálló repülők haladnak el felettünk folyamatosan a Changi Airportról.

A legfontosabb, amit tanácsolt a többi kolléga, az az volt, hogy vigyünk kaját az útra. Hát így is tettünk, még a kikötőben a foodcourtben vettem egy halgombócos tésztát. Volt hozzá valami lötty is. Eléggé féltem beletenni az egyetlen táskába, amit hoztam. Benne volt az útlevelem is, nem örültem volna, hogyha azzal együtt minden csupa nudli lesz a táskámban. De mivel a szigeten biciklit béreltünk, kénytelen voltam eltenni végül. Ahogy megérkeztünk, rögtön a biciklis standok fogadtak. Megálltunk az elsőknél is, de tapasztalt, céltudatos túristaként nem a legelsőből választottunk. Kipróbáltunk 3-4 félét, majd az utolsó helyen, 10 dollárért vettünk ki egy közepesen jót. Én egyáltalán nem értek a biciklikhez, úgy voltam vele, hogy mi baj lehet, hát csak körbetekerünk egy szigetet, ha nem esik szét alattam, én már jó vagyok. De azért örülök, hogy az egyik srác értett hozzá.

Amikor ezen túl voltunk, rátértünk a másik fontos tanácsra, amit kaptunk. Ez pedig az állatokkal kapcsolatos óvintézkedés. Szúnyogok bizony előfordulnak az esőerdőben, és ha nem is maláriás, a Tangi Fever hasonlóan kellemetlen kisérője lehet egy szingapúri kiruccanásnak. Nem tudtam miez, de elmondták, hogy megállás nélkül hánysz, és magas lázad van két hétig, és annyira legyengül az immun rendszered, hogy ha elkapsz bármi mást mellé, akkor meghalsz, vagy lebénulsz, vagy megvakulsz, vagy ilyesmi. Még jó, hogy az egyikünknél volt Off. A többi állat nem vészes. Ha krokodilt látsz fuss, ha meg majmot, akkor szorítsd a cuccaid, mert ellopják. Állítólag tele van a sziget majmokkal, én mégsem láttam egyet sem. Biztos vasárnapi pihit tartottak valami lomb tetején. Na nem baj, remélem majd a botanikus kertekben látok. Egyébként krokodil sem volt, de majd a képeken látszik, hogy mit találtunk helyette.

Egyébként most nem csináltam olyan sok képet, főleg, mivel kb egész nap biciklin ültem, úgy meg nehéz, de azért pár csak készült.

A downhill részről meg annyit, hogy követtük a túra útvonalat, és végül több kilóméteren keresztül gyakorlatilag gyalog is járhatatlan utakon mentünk először fel, akkor majd beszartam, majd le, akkor meg azért, mert rohadt félelmetes volt, a sziklás, gyökeres, vizes, 20 centi széles úton száguldani, úgy, hogy melletted 30 méter szakadék, a bicikli meg majd szétesik alattad. Mégis csak egy 10 dolláros vacak. Szóval itt azért voltak részek, ahol inkább toltam. De hogy őszinte legyek, kb 5 óra biciklizés és még egy óra gyaloglás után a 35 fokban, tűző napot, fullasztóan magas páratartalommal, igen-igen elfáradtam a végére. Nem lesz gondom az alvással az biztos. Egyébként, ha valaki túrázott már, akár csak a bükkben, akkor annak nem sok újat mutat a dolog. Nagyon hasonló érzés, csak a fák és a leveleik 10-szer akkorák, és a bogarak ember méretűek.

Na és akkor most megint beömlesztek ide egy csomó képet, és néhány alá odaírom, hogy mit látni, ha érdekes.

Persze megint forditott sorrendben lesznek, mert a wordpress igy teszi be. Ha valakinek van otlete, hogy hogy forditsam meg (nem kezzel), akkor let me know.

Ezt hivjak lótusznak:

Egyébként, miután nagynehezen hazajutottam, hulla fáradtan, és lezuhanyoztam, még átmentem a magyar kolégáimhoz, mert 1: főztek, 2: már kedden is megigértem, de nem mentem, mert fáradt voltam és 3: mert már azon kaptam magam napközben, hogy angolul gondolkodom, úgyhogy rám fért egy kis magyar szó. Végül sajnos nem nagyon beszéltünk magyarul, mert volt egy ausztrál srác is, de a paprikás krumpli jó volt 🙂 Nem volt hal íze 🙂

Na alszom kicsit, mert reggel meló, és egyébként is hulla vagyok.
Holnap teszek még képeket, amiket a srácok csináltak. Sziasztok.