péntek

Szóval eltelt a hét, többnyire munkával. Úgy érzem, hogy jól haladtam, tetszett nekik, amit csináltam, péntekre már jóformán csak dokumentálás maradt.

Elég fáradt voltam napközben, mert csak sikerült összehozni a BSTV-s szereplést, nekem hajnal háromnegyed ötkor, aztán már nem aludtam vissza. Egyébként szerintem jó volt a műsör, köszi a meghívást 🙂 Úgy hallottam rengetegen nézték!

Este meló után rögtön elmentünk kajálni (… És most meg kellett néznem a google GPS historymat, hogy tudjam hova :)) egy foodcourbe Holland Villageben. Aztán ott helyben vettünk egy-egy sört, mert ott nagyon olcsó volt. Ha 4 Tigert veszel, csak 24 dollár. Ennél olcsóbban nem nagyon kapsz sört, még boltban sem. A Tiger egyébként szingapúri sör, ezért elég népszerű itt, viszont az emberek többnyire import sört isznak európából. Otthon is láttam már, talán auchanban. Nem különösebben jó, de sör íze van.
Ez a hely viszont korán bezárt, úgyhogy tovább is indultunk a célunk felé, a Wala Wala Cafe Bar-ba. Elvileg foglaltak asztalt, persze interneten, de valamiért mégsem sikerült. Végül azért le tudtunk ülni szerencsére, pedig teljesen tele volt a hely. Illetve nem csak ez, hanem az egész utca. Jobbra balra bárok, szorosan egymás mellett, színesek, világítanak, van ami szolidabban, van ami kevésbé, mindenki talál magának egy helyet itt.

A pincérek folyamatosan szaladgáltak. Üres pohár, kifröccsent sör nem maradhatott sehol, rögtön ugrottak, az új vendégeknek a kedvükre forgatták az aszalokat, törölgették a székeket.

A rendelés az asztalokhoz rögzített iPad-eken történt. Kiválasztottad mit akarsz, és hozták is. Mivel sikerült 9 előtt odaérnünk, ameddig tartott a Happy Hour, rögtön rendeltünk is 4 “Jug” sört. A happy hour egyébként divatos erre, a Jug pedig valóban kancsót jelent. Másfél literes, abba csapolják a sört, aztán magadnak töltögeted ki, az apró poharaikba. A korsó amit adnak kb 3 decis, olyan, mint egy átlátszó bögre, a poharak meg talán még kisebbek. Egy ilyen jug az akció alatt 30 és 36 dollár között volt és 7-en pusztítottuk el, mert az egyik (kazahsztáni) lány nem szerette a sört. Egyébként nagyon nagy volt a választák, de ez a legtöbb helyre igaz. Ha budapesten ennyi sört árulnak egy helyen, azt már nem kocsmának hívják 🙂 Ország szerint csoportosítják. A legjobban a német “Fucking Hell” tetszett, de azt sajnos nem csapolták, és mindenképp kancsóval akartunk venni.

Az emeleten élő zene szólt, és ott már egyáltalán nem volt asztal. Pár percet azért álldogáltunk ott, végighallgattam a Bohemian Rhapsodyt az ázsiai Freddie Mercurytől, aztán visszamentünk az asztalunkhoz, amire a többiek vigyáztak, különben rögtön elfoglalták volna. Dumáltunk a sör mellett, és játszottuk az életkor kitalálós játékot. Az ázsiaiaknak fogalmuk sincs, hogy egy európai hány éves lehet, nekünk meg ugyan ez fordítva. Amiben mindenki biztos volt, hogy én vagyok a legfiatalabb és még tudták, hogy ki a legidősebb. Egyébként nem tévedtek. Igazából már hozzászoktam, hogy szinte bárhová megyek, mindenhol én vagyok a legfiatalabb. Lehet, hogy többet kellene egyetemre járnom munka helyett 😀 A többiek jellemzően PhD-sek, vagy már túl vannak rajta és kutatgatnak.
A legidősebb srác egyébként nagyon laza figura. Kétszer annyi idős, mint én most, de egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki messzebre tervezné az életét pár hétnél. Alapból brit, ott járt egyetemre, csinált egy phd-t, aztán kiment new yorkba, ott a wfc-ben dolgozott és egy kínai srác mellett ült. Sosem érdekelte ázsia, volt egy haverja aki folyton hívogatta szingapúrba, de sosem akart menni, végül egyszer elment nyaralni oda. Aztán 9/11 után, mivel elég romos volt a környék, az iroda elköltözött new jersey-be, neki meg nem tetszett ott, úgy döntött, hogy elmegy. Haza nem akart, szingapúr szép volt, akkor miért ne oda alapon elkezdett kínaiul tanulni a kollégájától, majd kijött ide, és azóta 11 éve itt van. Párszor átköltözött kínába, de mindig visszajön ide. Nincs családja, éjszakánként a haverjaival lóg, csütörtökön például be sem jött dolgozni, mert rosszul érezte magát 😀 Van egy iskolája, ahol kínaiul tanítanak, ő néha csinál szakfordításokat, néha kínai tv sorozatokban szerepel, utazgat. Ezt a munkát 2 hónapja kezdte, de ha jól emlékszem csak egy évig marad. Egyébként az itteni emberek hozzáállása az élethez teljesen más, mint otthon. Az európaiaké is, akik itt vannak. Mindenki utazik, én vagyok az egyetlen, aki még nem volt ázsiában. Mindenki más bejárta már kínát, tájföldet, malajziát, ausztráliát, indonéziát, pedig azért annyival nem idősebbek nálam, hogy ez számomra normálisnak tűnjön. Dolgoznak itt pár hónapot, aztán tovább állnak. A srác egyébként már a barátaitól jött hozzánk, de viszonylag korán tovább is állt. A kínai csaj is, aki szervezte az egészet korán lelépett, aztán vele összefutottunk 5 órával később a város másik végében 😀

Szóval innen lassan mi is elindultunk, és mondták a srácok, hogy jó ez a hely, de ha valami nagy bulit akarunk, akkor menjünk át a Clarke-ra. Szingapúr másik felében van, és a túristák legnépszerűbb helye, de tényleg nagy az élet, és minőségiek a helyek.

Szintén sok kocsma, van Hooters is például, vagy a helyi menő hely, a Brewarkz. Mi egy Crazy Elephant című bárba ültünk be. Ezekre a helyekre itt jellemő volt, hogy mindenhol élő zene szól. De nagyon hangosan. Nem teljesen értem a koncepciót, mert ülős hely mind, nincs tánctér, beszélgetni mégsem lehet a hangos zenétől.

Azért megittunk egy sört.

Itt találkoztunk újra a kínai csajjal, majd azt mondták a srácok, hogy nézzünk valami nagyobbat. Át is mentünk a BeerMarket nevű helyre.

Itt is hatalmas választék, és az árak a fogyasztás alapján alakulnak. 20 percente számolják újra, és ha valamiből sok fogy, akkor felmegy az ára, ha meg kevés, akkor csökken 🙂 Jópofa.

Itt már a legolcsóbb sört vettük, valami kínai cucc, 10 dollárért, és csak 3 decis volt.

Aztán innen már haza mentünk. Éjszaka nem nagyon van tömegközlekedés, ezért taxit akartunk fogni. Végtelen volt belőle, de mégis lehetetlen megszerezni, mert mindenki taxizni akart.
Ezen a szar minőségű képen valamennyire látni lehet a karácsonyi díszítésű oszlopok között, hogy sorakoznak a 6 sávos úton. Nem csak a sárgák a taxik, amelyik tetején piros van, az már foglalt, amelyiken zöld, az még épp szabat.

Aztán feladtuk, és hívtunk egy Ubert. Itt nagyjából azonos áron működnek, mind a kettő olcsó az otthonihoz képest, bár nem tudom pontosan mennyibe került, mert 3-an mentünk, engem tettek ki másodjára, és a kínai csaj fizetett a végén. Mikor kérdeztem, hogy mennyivel tartozom, azt mondta, hogy dolgozzak keményebben. Mondjuk ezt nem teljesen értettem, mert pont pár órával korábban mondták, hogy lassítsak, mert kifogynak a feladatokból, de azért örültem 🙂
Hajnal 4 körül értem haza, ezért is nem blogoltam már este, ahogy szoktam, csak most reggel. Illetve már dél elmúlt, úgyhogy ki is kapcsolom a gépet, és elindulok szétnézni a városba.

Talán este írok még.