Tegnap, már szokásosam, amikor hazértem, elkezdtem írni a napi postomat, de pár sor szenvedés után arra jutottam, hogy ha nincs mit mondanom, akkor inkább nem pofázok, és be is zártam. Előtte sem postoltam már facebookon, csak ide (úgyhogy, ha nem olvastad, itt a lehetőség). Reggel felkeltem, elmentem dolgozni, aztán hazajöttem, és ennyi. De azért kis apróságok mindig vannak.
Például ahogy álltam a buszmegállóban, elment előttem egy Bentley taxi, és elgondolkodtam azon, hogy hogy a fenébe vannak ilyen autók ezeken az utakon. Az autóvásárlás itt tényleg egy vagyon, nem engedheti meg magának bármelyik család, mégis hatalmas forgalom van. Az autók pedig az otthoni átlaghoz képest vadonat újak. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy a fele 5 évnél újabb, 45% 10 évnél újabb, a maradék meg munkás kisbusz. Az eloszlás pedig hosszú percek statisztikája alapján, hogy az autók közel fele a Mercedes-BMW-Audi kombó, nagyság szerinti sorrendben. Aztán jönnek a Toyota-Nissan páros, akik kiteszik a másik felének nagyrészét. Vannak egyébként Kiák, Hyundaiok, Mazdák, Mitsubishik, de ami szerintem érdekes, hogy Porschet és Maseratit is többet láttam eddig, mint Suzukit :).
Renault, Peugeot, Opel, Seat egyáltalán nincs. Legalábbis én nem találkoztam velük.
Aztán persze felszálltam a légkondis buszra a 100 fokból megfagyni. Persze a buszok is újak, nem 40 éves ikaruszokkal járnak. Pár lehet, hogy ezek a tiptop double deckerek is lefagynának a -20 fokban, de szerencsére ez itt sosem derül ki.
Napközben dolgozom, az egyetlen megszakítás a déli ebéd. Ilyenkor csoportosan átvonulunk a legközelebbi canteenba, vagy itt foodcourtbe. Továbbra sem vagyok nagy gasztro blogger, nekem itt minden ugyan olyan. Lehet kínai, indiai, maláj, táj, japán, vietnámi, koreai. Úgy csíp, hogy kiesik a szemem, egyébként meg hal íze van mindennek. Ettől függetlenül lelkesen próbálgatom a különböző színű és állagú valamiket, még nem ettem kétszer ugyan azon a helyen.
Kezdem megszokni a feelingjét, és lassan a módszerét is ennek az evés dolognak, ma már teljesen magabiztosan lapátoltam kanállal is villával. Nem tudom korábban említettem-e, de itt nem igazán ismerik a kés intézményét. Kanál és villa, vagy kanál és pálcika, ez a kettő játszik, ami szerintem se nem gusztusos, se nem effektív megoldása az étkezésnek.
Ha valaki, mint eddig én, nem lenne tisztába ezek használatának a művészetével, a következőt kell elképzelni. A kanál-villa kombónál a villa csak olyan mellék eszköz, a bal kezedben fogod, és arra használod, hogy mondjuk leszorítsd a kis chicken drumsticked, amíg a kanállal leválasztod róla a húst. Aztán, ha ez megvolt, a több féle ízt, ami a tányérodon van, a villáddal óvatosan rálökdösöd a kanaladra, és ha kész a kompozíció, a kanalat emeled a szádhoz.
Ennél még egy fokkal rosszabb a pálcika kanál kombó. Előszöris, a kínaiaknál a kaja nem egyben jön ám, mint az otthoni sarki kínainál, hogy van egy kis rizsed, aztán rácsapják a gong bao chickent, vagy valami szezámmagos csirkét vagy ilyesmi. Külön műzlis tál van a rizsnek, meg egy külön tányér, vagy tál, vagy tepsi a feltétnek, ami többnyire csirke vagy hal. Meg persze van egy kis leves is.
A folyamat a következő. Aki azt hiszi, hogy belapátolják a levest, aztán jöhet a többi, az téved. Itt együtt eszik. A rizses tálkát rakják maguk elé, és bele teszik a kanalat. Utána a feltétből egy nagy darabot rátesznek a rizsre. Ha sikerül olyan kis darabot lefaragni belőle, hogy a kanálba férjen, akkor bele teszik, majd tesznek szintén a pálcikával rizst a kanálra. Ekkor leteszik a pálcikát, és a tálkát emelik a szájukhoz, majd a kanálról esznek. Abban az esetben, ha nem fér a kanálra, akkor csak belehajolnak a tálkába, és szörcsögve magikba lapátolják, amivel csak tudják, pálcikával, kanállal, kézzel…
Annyira nem étvágygerjesztő sem a folyamat, sem a rizs látványa a végére, a sok szottyal és nyállal.
És gondolom mondanom sem kell, hogy szörnyen lassú.
Aki ismer, az tudja, hogy milyen lassan eszem. Na a kínaiak között simán én vagyok a leggyorsabb. Van aki, még a felénél sem jár, mire befejezem.
Mondjuk az is igaz, hogy rengeteget beszélnek közben.
A mai kaja kirándulás annyival volt más, mint a többi, hogy a kínai csaj mondta, hogy unja ezt a foodcourtöt, nézzünk másikat. Megszavazta, hogy menjünk a Science-hez (mi az Engineering vagyunk). Nos, az ötlet jó volt, viszont a szomszédos szak épületeihez 3 buszmegállót kellett menni az egyik helyijárattal. HATALMAS az egyetem. És annyira szép és látványos, hogy ilyen az amcsi mesékben sincs. Ha nem leszek fáradt, és nem esik az eső, csinálok pár képet, pár óra alatt 🙂
Ami még érdekes, hogy miután befejezted, a tálcát 2 oszlopba kell csoportosítani. Az egyikbe amin muszlim étel volt, a másikba amin nem.
Ebéd után megittam az energia italomat, amit még tegnap vettem, mert megtetszett. Eredeti redbull. KratingDaeng a neve.
Mindig azt hittem, hogy a RedBull valami amcsi cucc, tele van cukorral, meg koffeinnel, mi más lenne. Viszont mikor megláttam ezt a vicces kis dobozt, rákerestem. Valójában egy Thai faszi kotyvasztotta valamikor a 70-es években, és a farmerek és kamion sofőrök között volt nagy sikere, mint később a speednek. Pár évvel később egy osztrák faszi járt arra, és úgy megtetszett neki, hogy elhatározta, hogy bizniszt csinál belőle. A thai-al ketten megalapították a RedBullt, és először ausztriában, utána ’92-től Magyarországon és Szlovéniában árulta, aztán jött csak a világsiker. Viszont a két ital nem ugyan az. Itt megmaradt a régi, alacsony tobozos, és külön Európai redbull néven lehet kapni azt, amit mi otthon ismerünk. Az íze egyébként nagyon hasonlít, csak több benne a cukor, és nem szénsavas 🙂
Az ára kb annyi, mint otthon.
Ma pedig egy ilyet vettem:
Nem szoktam ilyen varázslöttyöket inni, de úgy éreztem nem baj, ha most viszek egy kis vitamint meg tápanyagot a szervezetembe. Egyébként is csomó ilyen automata van az egyetemen, csak nem árt. Olyan íze van, mint a Cvitamin pezsgőtabblettának. Semmi extra.
Reggel én értem be először az irodába:
Hazafelé pedig találtam egy csigát:
Sok indiai van itt. Az építkezésen a munkások nagy része az, de az egyetemen is vannak sokan, és van aki jófej, tök aranyos, de vannak nagyon furcsák is. Az egyetemen az összes úgy beszél, mint Raj a Big Bang Theoryban. Viszont van egy srác, aki folyton horkol. Szipog igazából, csak ilyen durván. Nagyon undorító, eddig még nem mertem rászólni, hátha van valami vallási oka annak, hogy nem használhat zsebkendőt és én leszek a bunkó, de nagyon idegesít már. Aztán volt egy másik srác, akit akkor láttam, amikor WC-re mentem. Dolga végeztével ő is kezet mosott. De nem csak kezet, arcot is. Percekig. Gondoltam a hosszú kecske szakálla miatt tart eddig, de miután azt befejezte, lekapta a papucsát, és a lábát is elkezdte gondosan mosni a csapban. Ekkor inkább kijöttem.
Na és jöjjön a várva várt pillanat. Sokáig hezitáltam, mert hatalmas volt a választék ott, ahol ma voltam, de végül ez lett:
Egy magnélküli thai guava.
Olyan, mint egy körte. Csak kicsit fű íze van. Egész jó.
Most egyelore ennyi, de este úgy tűnik, hogy benne leszek a BSTV mai adásában, úgyhogy kövessetek ott is, meg minden, addig pedig alszom, mert itt reggel 4-lesz olyankor 🙂
Sziasztok!
Engeddel 