Igazából ferihegy óta úgy érzem magam, mintha egy nagy plázában lennék, amikor nem repültem mindenütt csak boltok. Otthon is, Dubajban is, a a Changi reptéren is. Ahogy írtam egy kollégám várt a reptéren, és segített megkeresni a szállásom. Közben megmutatta hogyan kell használni a tömegközlekedést, és sok infót adott, nélküle tuti eltévedek, úgyhogy nagyon köszönöm neki innen is!
Szingapúr metróhálózata az MRT jelenleg 5 vonalon több, mint 150 km hosszan hasít, ami elég durva. A reptértől addig a megállóig, ami a legközelebb van a szállásomhoz, egy vonalon (nem végállomásig) 50 perc volt az út. Amikor kiszálltunk a külvárosban, mit adj isten, egy plázába érkeztünk, amiben egyébként buszmegálló is volt, így azzal mentünk is tovább. A 7-es busszal. Csak ez nem áll meg a Móriczon. Itt eléggé siettem, úgyhogy nem sok kép készült, de ne aggódjatok lesz még rá idő.
Az első meglepetés is a metróban jött.
Singaporean fun fact 1: Az emberek a mozgólépcsőn balra állnak 🙂
Igazából mindent fordítva csinálnak. Nagyon para, hogy vár az ember a buszra, és az a rossz oldalról jön. De ezekről még később.
A tömegközlekedéshez kártyát kell váltani, a londonihoz hasonlóan. 12 szingapúri dollár egy kártya, ebből 7 leutazható, aztán lehet rá pakolni a néninél vagy az automatában. Csak el ne felejtsem, hogy számlát kell kérni… A metrónál lefelé kell csippantani, és ott vonja le a pénzt. Jó bármeddig, és átszállásra is. A busznál viszont csippantani kell felfelé, és lefelé is, és a megállók számától függően vonja majd le a pénzt. Egyébként a busz sokkal olcsóbb. Elvileg. Még nem számoltam utána.
Nagyon érdekes még, hogy az emberek sorban állnak a metróhoz és a buszhoz is. A metrónál fel is van rajzolva, hogy hol kell sorban állni, buszoknál meg van ahol korlát van hozzá. Egyébként még a buszmegállók is légkondisok, folyamatosan 30+ fok van, és nagyon magas a páratartalom.
Singaporean fun fact 2: Olyan meleg van kint, hogy amikor leszállok a légkondis buszról, bepárásodik a szemüvegem, és nem látok semmit 🙂
A szálláson a következőkkel szembesültem: a kiadó egy misszionárius néni, így elég jézus központú a hely. Ettől függetlenül nem rossz kecó:
Ja, és van medence is. Egyébként egy azt hiszem 6 szobás condo, de csak 3-an lakjuk.
A wifi jelszó az “isten nagyszerű” kifejezés angolul, mind kisbetű. És TÉNYLEG MINDEN FORDÍTVA VAN. A zárba fejjel lefelé tesszük a kulcsot, és a másik irányba fordítjuk. A lámpát lefelé kapcsoljuk fel, és így tovább. Egyébként a zárak is nagyon durvák. Belülről nincs kulcslyuk, csak egy gomb, ha megnyomod, kívülről nem lehet kinyitni. És persze nincs kilincs, hanem tekerni kell. Ezen kívül van még egy furcsa lakatos záras húzós tekerős szerkezet is, amivel meggyűlt először a bajom. Túl sok időm egyébként nem volt. Pulcsiban és hosszúnadrágban utaztam, amit ha nem izzadtam volna tele a repülőn, hát szingapúrban megtettem, de nem volt lehetőségem zuhizni, így csak kezet és arcot mostam, majd átöltözem, és szaladtunk az egyetemre. Az utat a buszmegállóig le lehet vágni egy parkon keresztül, amin vigyázz, kígyó felirat van végig. Viszont a néni szerint nincsenek kígyók. Bár a néni nem lakik itt…
Az egyetem hatalmas.
Egy épülete (nem ebben fogok dolgozni, hanem ami mellette van, jobbra látszik a széle)
Belülről is modern. Inkább van amcsi film feelingje, mint BME I épület, pedig az sem régi.
Meg persze… a mentalitás is más. Míg a BME-n, múlt héten még egy 1979-ben gyártott kamerával, és 640kbyte rammal szerelt francia DOS-os géppel mértem, addig itt annyit kérdeztek, hogy milyen gép kell, hogy minden könnyen menjen. Persze van néhány szuperszámítógép is erre a célra, de localba se akadjon már… 😀
Megismertem a munkatársaimat, pár mondatot beszéltünk csak, holnap délután kettőre megyek további infóért, aztán hétfőn kezdődik a munka. Azért kicsit izgulok 🙂
Ezután néhány magyar kollégával (a cégnél dolgoznak, de ezen a projekten csak én vagyok magyar) elmentünk “bandázni” az Orchard Road-ra. Illetve alá.
Ezt a helyet úgy kell elképzelni, hogy már a föld alatt eltéved az ember, mert bármerre néz, másik plázába jut. Van ott vagy 5 egymás mellett. De nem ám miskolc plázák, vagy Allee-k. Ezek bizony Westend-ek, 6 emelet magasan. Fancybbnél fancybb cuccokkal.
Singaporean fun fact 3: Szingapúr a világ egyetlen ENSZ tagsággal rendelkező plázája 🙂
Nem sokat voltam, a többiek céltudatosan vásárolgattak, meg kajáltunk. Valami furcsa párolt nudli izéket ettem, amik nem voltak rosszak, de többet nem kérek. 🙂
Meg ittam kopi-peng -et, ami a jegeskávé megfelelője.
Aztán kis bolyongás után felszínre törtünk, és megkerestük a buszt, ami hazavisz.
Pár szar kép, megint siettem:
Egyébként szörnyen merül a telóm, úgyhogy nem fogok többet elindulni a töltő nélkül. Most is azon izgultam, hogy hazataláljak, mielőtt lemerülök, ezért nem csináltam több képet.
Egyébként az egyetlen alkalom amikor féltem eddig az útom során az itt volt hazafelé a kígyós parkban. Kell a fenének most valami mérgezés.
Hazaértem, zuhiztam, volt egy gyík a fürdőszobában, de megpróbálom elengedni. Most pedig a légkondival szenvedek mert hol fázom, hol melegem van, meg ezt a blogot írom, pedig itt már fél 2, és holnap be kell mennem az egyetemre…
Jah, és telefonon nem értek el, csak a kinti számomon, amit ha akar valaki, az elkéri facebookon.
Ha nem esznek meg addig, akkor holnap újra jelentkezem.
Bye.
Engeddel 