Már teljesen rutinosan mozgok a városban, nem nézegetem a telefonomat, hogy hol járok a buszon, és az építési területet is tudom mikor merről kell kerülni.
és azt meséltem, amikor egy maláj dzsungelben downhilleztem?
Na jó, ez így nagyképű, és nem is igaz, mert a sziget, ahol ma jártam, közigazgatásilag szingapúrhoz tartozik.
Continue reading és azt meséltem, amikor egy maláj dzsungelben downhilleztem?
luxus a dzsungelben
Tehát a reggeli post után útnak is kerekedtem, eltölteni a szombat délutánt valami érdekessel. Kajálás közben kinéztem a telefonomról, hogy mit nézzek meg, aztán feltöltöttem pár dollárral a bérletemet (amire szükségem is volt, mert 5 dollárt elbuszoztam ma) és indultam is.
péntek
Szóval eltelt a hét, többnyire munkával. Úgy érzem, hogy jól haladtam, tetszett nekik, amit csináltam, péntekre már jóformán csak dokumentálás maradt.
eltelt egy hét
Tegnap, már szokásosam, amikor hazértem, elkezdtem írni a napi postomat, de pár sor szenvedés után arra jutottam, hogy ha nincs mit mondanom, akkor inkább nem pofázok, és be is zártam. Előtte sem postoltam már facebookon, csak ide (úgyhogy, ha nem olvastad, itt a lehetőség). Reggel felkeltem, elmentem dolgozni, aztán hazajöttem, és ennyi. De azért kis apróságok mindig vannak.
milyen kicsi ez a felhőkarcoló
Ma egész nap felhős volt az ég, és napközben esett is, ezért lehült a levegő 28 fokra. Még jó, hogy hosszúnadrágban mentem dolgozni, mert a buszon tuti megfagytam volna. Négy kínaival, egy német és egy svájci sráccal ebédeltem együtt (ha jól emlékszem). Ők tudták az utat a foodcourthöz úgy, hogy ne kelljen kilépni az esőre. Épületekbe be, ki, fedett folyosó, fel a hetedikre, ott át lehet menni a másik épületbe, stb.
hétfő
Kicsit korábban keltem, mint akartam, de legalább még átnéztem 1-2 dolgot a melóhoz. Zuhanyoztam, ettem, aztán elindultam az egyetemre az első teljes munkanapomra.
sleep is for the weak
vagy mi… Este egyáltalán nem sikerült elaludnom, reggel viszont programom volt, úgyhogy menni kellett.
jet lag
Azt hittem, hogy egy egyetemistának fel sem fog tűnni, hogy 7 órával elcsúszott az idő. Amíg nem dolgoztam, igazából sosem tudtam, hogy odakint épp milyen napszak van. Nekem akkor volt reggel, amikor csörgött az ébresztő, és akkor volt este, amikor elaludtam. Ha csak délután volt órám, akkor akkor keltem, aztán esetleg reggelig tanultam, vagy ilyesmi. Amikor dolgozni kezdtem, a reggel fogalma ugyan fixálódott, viszont az alvásról végképp leszoktam, úgyhogy még mindig elég relatív volt a napszak fogalma. De ezt most valahogy mégis megérzem.
az első napom szingapúrban
Az eddigi posztjaim inkább az utazásról, általános dolgokról, és az érkezésem utáni pár óráról szóltak, mivel az első teljes napomat még csak ma töltöttem el itt. Eddig nagyon fáradt voltam, most már csak kicsit, úgyhogy megpróbálok kicsit összeszedettebben írni.
Engeddel 