Mióta kiköltöztem a kollégiumból, egyre súlyosbodó problémává vált saját magam etetése. Már az elejétől sejtettem, hogy egyszer kidurran a lufi, és ezzel az életmóddal gondot fog jelenteni a vacsorázás, erre tessék. Megtörtént, amitől féltem.
Szerda este. Melóból hazafelé már csak az ágyamra tudtam gondolni, mivel a héten még összesen sem sikerült 8 órát aludnom. Tudtam, hogy nincs otthon fogyasztásra kész kaja, minimum boltba kellene mennem, de valami kész ételnek jobban örülnék. Elengedtem. Hazaértem, és összeestem az ágyon. Persze sejthető volt, hogy ha 7-kor már alszom, fel fogok kelni másnap reggel 8 előtt. Reméltem minél később. Nem nyert. A legrosszabbkor sikerült, hajnal 2-kor. Holnapra megint hulla fáradt leszek, viszont most…
Most nagyon éhes vagyok, és nincs SEMMI a környéken. Mikor ideköltöztem nem gondoltam, hogy ez ekkora problémát fog jelenteni. Laktam a Lágymányosi utcában, onnan 5 perc volt a Móricz. Ugyan rohadtul untam a két gyrosos, a pizza king, meki és kfc rosszabbnál rosszabb éjfél utáni kínálatát, de ha éhes az ember csak tud választani. Utána a Schönherztől szintén ~10 perc volt ez a menü, gyalog. Valamint kiegészült a koli adta lehetőségekkel, mint sós mogyoró az automatában, vagy a jobbnál jobb szolgáltató körök, mint a pizzásch, a kakas, a vödör és társai nap mint nap változó ajánlataival, cserébe csak a reggeli hasmenést kellett bevállalni. De hát, ha éhes az ember…
Ezek előtt nem is tudom már, hogy éltem túl a IX kerületben. Pár percre volt éjjel-nappali meki és bk, de szerintem annyit voltak nálunk ismerősök különböző okokból, hogy mindig rá tudtunk valakit venni, hogy útközben ugorjon be valami kajáért.
És a jelen. Négy megállóra vagyok az Újbuda-központtól, három különböző villamos jár arra, de hajnal kettőkor ezt pont cseszhetem. Várhatnék az éjszakaira, de hát csak négy megálló, azt hittem pár perc alatt megvan. A google mapson olyan kicsinek tűnik a távolság, hogy egy NB2-es focista simán köp ekkorát. De a valóságban valahogy mégis nagyon távoli, főleg amikor 4 fok van kint és esik az eső.
Kétségbeesetten nyomogattam a telefonomat, hátha van valami normális kaja netpincéren, de sajnos még mindig csak a kóser pizza az egyetlen alternatíva. Esetleg választhatnék valamelyik pia futártól egy kellemes berúgást, hogy ne legyek éhes, de elég bajom lesz holnap, hogy ilyen fáradt vagyok. Ha még azt is tettetnem kellene melóban, hogy józan vagyok, tuti meghalnék. Rákerestem a környék nonstopjaira is, pontosan nulla sikerrel.
Ekkor végső elkeseredésemben kimásztam a konyhába, és megláttam a pulton a szombati zsemléket. Először elengedtem, majd mikor belenéztem a hűtőbe és konstatáltam, hogy a teljes tartalma egy sajt, vaj, ketchup és kolbász, rögtön tudtam, hogy ezek a zsemlék már mikor megszülettek melegszendvicsek akartak lenni. Lássunk is neki.
A recept
– hozzám hasonló helyzetbe került embereknek –
Négy zsemle. Fogjunk meg egy jó erős kést, lazítsuk el az izmainkat, és essünk nekik. Ugyan a spár hasonlóan szintetikus zsemlét tud készíteni, mint amit a McDonald’s hamburgereinél használnak, az egyik az 5 hosszú nap alatt sajnos mégis úgy megkeményedett, hogy kifogott rajtam, de ti bizonyára többet gyúrtok. Nekem inkább elég a három is. Vajazzátok meg, azzal nálam különös mód nem volt gond.
Jöhet a sajt. Első lépésként gondosan vágjátok le minden (de legalább öt) oldaláról a centi vastag penész réteget. Vigyázzatok, mert osszeretkezi a tányért, és nem tudom, hogy mennyire egészséges, ha utána olyan lesz a szendvics, úgyhogy inkább öblítsétek le. Ha van kedvetek sajtreszelővel szarakodni, hajrá, én inkább vágtam néhány szeletet a késsel, úgyis elolvad. Ezzel a résszel is megvolnánk.
A kolbász. Nos, a melegszendvicset felénk többnyire sonkából készítik. Olyannyira, hogy egyszer, mikor nem volt otthon, és feldobtam ötletként, hogy tegyünk rá mást, az akkori lakótársam teljesen kiakadt, mert “olyat nem szabad”. Na most aztán senki nem szólt rám és szabadon garázdálkodhattam. A végeredményt látva még nem döntöttem el, hogy ajánlom-e. A ti döntésetek, hogy mit tesztek rá. Ha kolbászt, akkor szerető gondossággal felszeletelitek, nem túl vastag karikákra, mert amikor a könnyű éjszakai vacsiban elveszik egy rúd parasztkolbász, az valahol aggasztó.
Dugjuk be a melegszendvics sütőt, és ezzel az előkészületeket be is fejeztük. Amikor kialszik, vagy kigyullad rajta a lámpa (fogalmam sincs, szerintem teljesen össze vissza villog), nyissuk ki. Vegyük észre, hogy a 3 héttel korábbi használat után nem takarítottuk el, és a maradék sajt és ki tudja mi, furcsa mód hol égett, hol folyékony masszát alkot az aljában. Mivel rohadt forró, kézzel semmiképpen ne nyúljunk hozzá. Én valami kéztörő papír alkalmazását javasolnám, de mivel nekem az nem volt (és egy kellemetlen baleset miatt egyébként már a tartója is rátalált nirvanába vezető útra) zsebkendőt használtam. Abból is csak aloe verást találtam, talán még dob a végtermék ízén is kicsit.
Dobjuk bele az előkészített zsemléket, minden erőnket összekaparva zárjuk le a sütő fedelét, és várjunk valameddig. Mint mondtam, a lámpa nem segít, úgyhogy csak érzésre. Ha már nagyon folyik a sajt a sütőről a konyhapultra, akkor szerintem jó. Óvatosan vegyük ki, és fűszerezzük ketchuppal ízlés szerint. Jó étvágyat!
Desszertnek a tavaly szeptemberben vásárolt és nyáron lejárt chockapicre készültem, de sajnos a lakótársam megette. Nembaj, majd holnap eszek desszertet, addig sem hízom el.
Aftermath
A teljes művelet az ötlet születésétől a megvalósítás befejezéséig, minden meglepetéssel együtt, megközelítőleg egy órát vett igénybe. Ennyi idő alatt kétszer megjárom a kfc-t, de legalább nem fáztam, áztam meg, és a holnapi hasmenés megúszására is érzek egy minimális esélyt. (Itt szeretném megragadni az alkalmat, és leírni, hogy szerintem a kfc alapból ehetetlenül ótvar szar, legszivesebben betiltanam. Abbol a szempontbol hasonlit a kinaira, hogy minden egyes alkalommal megbanom, ha ott eszem, majd par honap utan ujra adok neki egy eselyt, de eddig nem veltem felfedezni pozitiv iranyu valtozast. Es a Moriczon levo kfc meg ebbol a gyenge felhozatalbol is kepes messze a legrosszabb lenni.)
Rájöttem, hogy kolbászból nem véletlenül nem szokás melegszendvicset készíteni. Még ebből a szárazkolbászból is annyi zsír szivárgott ki, hogy teljesen eláztatta a zsemlét. De az íze nem volt rossz. Most pedig mosogathatok el mindent.
Értékelés
Pro:
- a felhasznált alapanyagok egy részét valószínűleg később kidobtam volna
- nem kellett elmennem itthonról
- meleg volt
Kontra:
- elcsesztem vele egy órát
- közepes ízvilág
- sok kosszal jár a gyorskajához képest
A mai vacsorát egy 4-esre értékelném 10-ből.
Tippek haladóknak:
Hajnal 2 múlt, amikor meglátjuk a penészt a sajton, vagy a redvás melegszenya sütőt, halkan káromkodjunk, mert a lakótársunk könnyen felkelhet.
Sorozatunkkal jövőhéten (vagy, ha elfogy a kaja) újra jelentkezünk. Viszont látásra!
Engeddel 